Rengeteg konfrontációnak lehet elejét venni azzal, ha a startup társalapítói szerződésben teszik egyértelművé az elvárásokat, és tudják a cselekedeteik lehetséges következményeit. Adunk 5 tippet ahhoz, hogy hogyan készítsetek egy mindekit védő, korrekt dokumentumot.
Energiától és lelkesedéstől duzzadva összeáll három társalapító, hogy valóra váltsák a világot újraformáló innovatív ötletüket. Felosztják egymás között a felelősségeket, és informálisan megállapodnak abban is, hogy a bevételt háromfelé osztják. Aztán egy év múlva az egyik társalapító úgy dönt, hogy kiszáll a projektből – azt azonban továbbra is elvárja, hogy az exitkor kifizessék őt.
Ezzel a tipikus helyzettel világít rá Ifty Nasir, a Vestd tőkekezelési szolgáltató alapítója és CEO-ja a Sifted hírlevelében, hogy miért érdemes idejekorán lefektetni az alapszabályokat egy társalapítói szerződés (cofounder prenup) keretében.
A társalapítói szerződés körvonalazza az alapítók jogait, felelősségeit, kötelezettségeit, és irányt mutat a felek közötti konfliktusok és az esetleges elválás esetére.
Ezzel rengeteg konfrontációnak is elejét lehet venni, hiszen egyértelműek az elvárások, és az alapítók tudják, hogy a cselekedeteik milyen következményekkel járhatnak.
Ahhoz, hogy társalapítóként magadat és a többieket is védő, korrekt szerződést tudjatok lerakni az asztalra, Ifty Nasir ad tippeket,
Azonosítsátok, hogy ki mit ad a projekthez!
Egy jó cofounder prenup egyik oldalról rögzíti, hogy az egyes társalapítók milyen feltételek mellett dolgoznak a projekten: például
ki hány órát foglalkozik ezzel egy héten? Milyen fizetést vár ezért (ha persze ott tart a projekt, hogy lehet fizetésről beszélni)? Van-e olyan pont, ahol valaki majd ki akar szállni? Ha ez bekövetkezik, mennyi a felmondási idő, és van-e végkielégítés?
A másik oldalról a szerződés leírja azt is, hogy kinek milyen felelősségei és hatáskörei vannak, továbbá a startup életében ki, miben és hogyan hoz döntéseket.
Jelöljétek ki a részvényszerzés feltételeit!
A társalapítói szerződésben mindenképp érdemes rendelkezni arról, hogy milyen körülmények teljesülésével jutnak hozzá a felek a cégben lévő részvényekhez. Lehet ezt kötni vesting alapon időhöz: például az alapítók 4 év alatt jutnak hozzá a részvényeik 100 százalékához, minden év elteltével 25 százalékhoz. Így aki előbb kiszáll, kevesebb részvényre lesz jogosult.
Vagy lehet ezt teljesítményalapú mérföldkövekkel párosítani: hova kell elérnie a vállalkozásnak ahhoz, hogy az alapítók részvényessé váljanak? El kell érni egy adott cégértékelést? Meg kell szerezni X darab új ügyfelet? Le kell fejleszteni az applikáció béta verzióját?
Ifty Nasir, a Vestd tőkekezelési szolgáltató alapítója és CEO-ja előadása a Grow London Global programjának idei eseményén. Forrás: Ifty Nasir / LinkedIn
Ifty Nasir, a Vestd tőkekezelési szolgáltató alapítója és CEO-ja előadása a Grow London Global programjának idei eseményén. Forrás: Ifty Nasir / Bármilyen típusú részvényszerzési metódusban is gondolkodjatok,
arra minden esetben érdemes figyelni, hogy a feltételek egyértelműek, mérhetőek és elérhetőek legyenek – ezek hiányában a szerződés könnyen demotivált társalapítókat eredményezhet.
Dolgozzatok ki szcenáriókat a kilépőkre!
Mivel az elhúzódó konfliktusok jó része abból adódik, hogy a projektből távozók igényt tartanak bizonyos javakra, érdemes szerződés szintjén gondolni a kilépőkre. Nasir egy egyszerű felosztást javasol:
legyen forgatókönyv a jó kilépőkre és a rossz kilépőkre is.
Például az, aki jó viszonyban válik el a cégtől, megtarthatja a részvényeit, akivel komoly konfliktusok alakulnak ki, csúnya a válás, vagy súlyos kötelezettségszegés miatt kell távoznia, az nem. Ez utóbbi esetben érdemes azt is körüljárni, hogy a rossz kilépő részvényei hogyan kerülnek vissza a cégbe, vagy egy új emberhez.
Ha kell, vonjatok be harmadik felet!
Könnyen előfordulhat, hogy már a szerződés tervezésekor kialakulnak konfliktusok – ha ezeket nehéz vagy nem is tudjátok kezelni, érdemes bevonni egy semleges, harmadik felet, aki képes közvetíteni és közös nevezőre hozni titeket.
Nem kell feltétlen, hogy ez a harmadik fél egy ügyvéd legyen, az is hatékony, ha a vállalkozásotokat és az iparágatokat jól ismerő embert kerestek, aki objektív alapon tud inputokat adni, és elmozdítatni titeket a holtpontról.
Ne akarjátok kőbe vésni azt, amire nem tudtok felkészülni!
A minél részletesebb és egyértelműbb társalapítói szerződés az ideáltipikus cél, amihez soha többé nem kell hozzányúlni. Azonban még az ezt nem teljesítő szerződés is jobb annál, mintha semmit nem tudtok aláírni amiatt, mert elvesztek a legapróbb részletekben, és nem tudtok dűlőre jutni.
Nem kell 10 oldalas dokumentumot összeállítani, ami minden eshetőségre kiterjed, sokat segít már az is, ha a legkisebb közös többszöröst papírra vetitek.
A társalapítói szerződés nem kell, hogy intakt legyen: ahogyan a vállalkozásotok növekszik, vagy az élet újabb és újabb fordulatokat hoz, úgy fejlődhet a szerződés is. Ehhez érdemes kijelölni pontokat, amikor a szerződést újratárgyaljátok: például egy bizonyos idő eltelte után, vagy egy új társalapító bevonásakor.
Könnyen előfordulhat azonban, hogy szerződés ide vagy oda, mégis egy csúnya szakítás szélén találjátok magatokat. Arról, hogy hogyan érdemes ezt kezelni, megóvva a startupodat is a bedőléstől, ebben a cikkünkben írtunk.
NYITÓKÉP: PxHere
