Jakab Kitti, a Lunar program vezetője nyilatkozta azt korábban a Startup Online-nak, hogy a startupokat segítő hazai intézmények feladata igazából az, hogy segítsenek az itteni startupoknak belépni „a valódi, globális versenybe”. Egyet tudtok érteni ezzel?
Langmár Péter (Peták): Alapvetően igen. Minden befektetőnek az a feladata, hogy a következő szintre felkészítse a csapatot.
Csak nem mindegy, hogy a következő szint azt hozza-e magával, hogy a startup elhagyja Magyarországot, a működését más ökoszisztémákra optimalizálja, és a sikerekből más ökoszisztémák fognak nyereséget realizálni.
Peták: Én ezt nem így látom. Ez egy folyamatos előrelépést célzó játék, ahol a cél mindig a minél nagyobb piac elérése. Az említett szerepfelfogás érvényes lesz nemcsak egy magyar, hanem egy német befektetőre is, aki meg majd azt akarja elérni, hogy egy amerikai befektető is szálljon be a portfóliócégébe.
Nem gondolom, hogy ezt úgy kéne nézni, hogy a hazai ökoszisztéma más ökoszisztémáknak termel ki cégeket, már csak azért sem, mert ezek a cégek mindig fognak valahogyan kötődni ahhoz a helyhez, ahonnan elindultak, ahol a csapatuk java van.
Ráadásul egy cég identitása nem a bejegyzés helyéből áll csak, az egy vegyes felvágott, ami függ attól például, hogy hol laknak az emberek, hol ad el a cég, stb.
Az viszont igaz, hogy Európának érdeke, hogy minél kevesebb cég európai bejegyzését veszítse el azért, mert fragmentált, bürokratikus és drága folyamat az, ahogyan egy céget be lehet bejegyezni, üzemeltetni, adót fizetni, alkalmazottat felvenni. Ezért is iszonyatosan fontos az EU–INC kezdeményezés. (Az európai szinten egységes startup vállalati struktúráért síkra szálló EU–INC-ről, ami a startupok alapításának, irányítási folyamatainak és finanszírozásának egyszerűsítését célozza, bővebben ebben a cikkünkben írtunk a Startup Online-on – a szerk.)
Balogh Petya: Más oldalról fogom meg ezt a kérdést. A mi kis hazai ökoszisztémánkban van egy vita arról, hogy mit tekintünk startupnak. Van, aki azt mondja, hogy aki nem az USA-ban akar eladni, az nem is startup. Ha nem rögtön a Creandum az elsőkörös befektetője, az nem is startup. Szerintem ez a fajta elitizmus nem segíti a hazai ökoszisztémát.
Mi azt képviseljük, hogy minden, ami előre visz, amiből valaki tanul, amiből valaki pénzt csinál, amiből munkahelyet teremt, amiből növekedni tud, az jó. És ha valakiben emellett benne van a pakliban, hogy jelentősen tud nőni, hogy meg tudja tízszerezni, százszorozni az értékét, az nekünk már eléggé startup.
És ha ez a potenciál benne van a cégben, az, hogy egyébként hol nyit leányvállalatot, hogy melyik piacon jelenik meg, már nem is annyira fontos.
Ez nem jelenti azt, hogy aki egyből amerikai tőkét tud bevonni, azt nem szeretnénk, csak azt, hogy mi nemcsak őket keressük a befektetéseinkhez. Meg tudtunk jelenni már érettebb, izgalmas projektekben is: az idei év egyik legklasszabb példája az észt Lightyear, ami hamarosan valószínűleg unikornis lesz, világklasszis befektetőkkel, és amibe magyar szereplőnek rajtunk kívül még nem sikerült befektetnie.
Említettétek az EU–INC kezdeményezést, ami elég sokat pörög a startupmédiában. Nem féltek attól, hogy túl nagyok lettek az európai ökoszisztéma elvárásai ezzel kapcsolatban, hogy mint egy messiást várjuk, hogy ez megvalósuljon, aztán a végén majd bilibe fog lógni a kezünk, ha nem vagy nem úgy valósul meg, ahogyan azt elgondolták?
Peták: Vizsgáljuk ezt kontextusában. A Draghi-jelentés felsorolja azt az n+1 problémát, amivel az európai ökoszisztéma szembenéz. Ezek közül néhányra hozhat megoldást az EU–INC, amelyet néhány szuperaktív iparági szereplőnek köszönhetően jól megfoghatóan el lehet mesélni.
De attól még, ha ez megvalósul, nem lesznek a nyugdíjalapok és a biztosítók aktívabb befektetői a VC-knek. Attól még nem fognak az európai vagyonos magánszemélyek sem nagyobb összegekkel beszállni ezekbe az eszközökbe.
Attól még nem lesz lazább az EU-s adatkezelési szabályzat, vagy nem lesz más az AI Act, hogy versenyképesebbek legyünk az Egyesült Államokkal.
Petya: Az egyik legmorbidabb dolog, hogy a magyar vagyonos rétegek az amerikai tőzsdébe fektetnek be, amiből aztán az amerikai cégek lenyomják az európai cégeket a piaci versenyben, és egy kicsit rosszabb lesz Európában élni. Mi finanszírozzuk a saját kontinensünk legyőzését.
Az EU–INC-nek – én azt látom –, hogy mindenki drukkol, de csodavárás nincsen ezzel kapcsolatban az ökoszisztémában.
Senki nem hiszi el, hogy ez gyorsan és úgy fog megvalósulni, ahogyan tervezik. Az EU–INC megfogalmazása egyszerű, a kivitelezése viszont végtelenül bonyolult, hiszen egyetlen tagállam jogrendszerét sem hagyja érintetlenül.
Módosítani kellene mindent, a munkáltatói és adószabályoktól kezdve, egészen a felügyeletekeig.
Hatalmas lépés lenne elérni az EU–INC célkitűzéseit, és őszintén drukkolunk neki, de üzleti modellt nem építünk arra, hogy rövid távon ez meg is fog történni.
Peták: Az EU és az innováció viszonyát valahogy úgy lehet leírni, hogy építenek egy autópályát, aztán telepítenek hozzá egy fizetőkapus rendszert, ami 50 kilométerenként megállítja a forgalmat. És amikor az embereknek ebből elege lesz, akkor az amerikai kerülőutat választják.
Jó egyáltalán az EU–INC problémafókusza? Nem lehetett volna az európai ökoszisztéma más, akár fontosabb problémáit tematizálni, mint az egységes startup vállalati struktúra hiányát?
Peták: Ezt szerintem nem innen érdemes nézni. Hanem onnan, hogy mi az, ami elérhető és tematizálható.
Le a kalappal Andreas Klinger (az EU–INC egyik kezdeményezője – a szerk.) és a többi aktív szereplő előtt, akik fogtak néhány problémát, és idejüket, pénzüket nem kímélve elkezdtek dolgozni azon, hogy legalább ezt megváltoztassák! Hála Istennek, hogy csinálnak valamit, és köszönjük nekik!
Petya: Nem az a baj, hogy az EU–INC-ről túl sokat beszélünk, hanem az, hogy a többi problémával nem történik semmi. Én annak szurkolok, hogy valamilyen módon kezdjék el lábra állítani az európai tőkepiacot, például vámokkal más országok tőkepiacaival szemben.
Ebből a szempontból is érdekes, amit Nagy-Britanniában látunk: oda most 31 milliárd font értékben érkezik az amerikai techmultik tőkéje, hogy ott leginkább AI adatközpontokat építsenek. Örülnünk kéne ennek európai szemmel, hiszen tőke áll a házhoz, vagy tartanunk attól, hogy ezzel az amerikai bigtech megveti a lábát a szigetországban?
Petya: Az AI-ban a következő hullám szerintem nem a még több, még nagyobb szerverpark lesz, hanem a végfelhasználói készülékekre visszaköltöző AI és számítókapacitás. (Erről már beszélgettünk Petyával a Startup Online egy korábbi interjújában – a szerk.)
És ha ez a fordulat bekövetkezik, akkor lehet, hogy mire ezek a szerverparkok elkészülnek, mire a politikusok átvágják a szalagot, addigra az egész már feleslegessé is válik. Sokkal jobban hiszek abban, hogy az innovációt kéne inkább finanszírozni, azt, hogy ezeknek az összegeknek egy részét az innovatív cégeknek adjuk, hogy fejlesszenek valamit, amivel előrébb leszünk.
Peták: Egyrészt itt Nagy-Britanniáról van szó, ami már nem tartozik az Európai Unióhoz, tehát nem a mi pénzünkről van szó. Ez fontos, mert ez azt jelenti, hogy itt most az EU alulmaradt az Egyesült Államokkal szemben.
Másrészt – ahogy egy zárt eseményen elhangzott egy nagy IT cég vezetőjétől – Európában három dolog hiányzik az AI-ból: áram, adat és technológiai kapacitás az adatfeldolgozáshoz.
Ezeken a problémákon dolgozni kell, de abban én sem hiszek, hogy a megoldást a nagy állami infrastruktúra-beruházások fogják jelenteni.
Petya, mi a viszonyod az AI-hoz? Úgy látom, eléggé ellentmondásos érzéseid lehetnek: egyrészt üdvözlöd a megnyíló új játékteret, a befektetéseitekben is fókuszban vannak az AI-megoldások, a másik oldalról viszont a LinkedIn-posztjaidban erősen kritizálod is sokszor az AI-t, mint amit rosszul fejlesztenek vagy rosszul használnak fel.
Petya: A startupvilág fejlődésének két alapvető faktora van. Az egyik a gazdasági helyzet, hogy éppen konjunktúra vagy válság van. A másik az innovációs nyomás mértéke, hogy mennyire kell tudni gyorsabban és többet változtatni ahhoz, hogy nyertesek maradjunk a piacon. Amikor ez a nyomás nagy, akkor sok új startup tud érvényesülni, amikor meg kicsi, akkor tudnak növekedni a már meglévő cégek, de az új szereplők nem tudják könnyen kinőni magukat.
Ilyen szempontból az már most látszik, hogy az AI jelenleg az emberiség legtranszformatívabb technológiája, ami rekord magasra növeli az innovációs nyomást a világban. Ez áll együtt egy olyan gazdasági helyzettel, amikor nincs erős konjunktúra, és a finanszírozók, az ügyfelek óvatosabban költenek.
Azt látom, hogy van egy, a nagy techjátékosok által hajtott AI úthenger, ami minden iparágban, minden szegmensben maga alá gyűri a széles, egyben megoldható problémákat. Ha egymilliárd ember problémájáról van szó, azt a Google, az OpenAI, a Microsoft, az Amazon, az Apple, vagy a Facebook meg fogja oldani, és egy lépésben kinyírja az összes startupot, ami arra a problémára lőtt.
AI-ba befektetni tehát inkább védettebb, specifikusabb piacokon van értelme, ahol az AI-jal egy specifikus piaci problémára találnak megoldást, és ahova az úthenger nem fog könnyen elérni.
Peták: Hogy konkrét példát hozzak arra, amiről Petya beszél: a STRT Holding portfóliójában van például a GenuForm AI, ami térdporc-transzplantációkhoz fejleszt AI támogató rendszert.
A befektető szemszögéből AI esetében az a feladat, hogy lehántsuk a minket megkereső projektekről az AI-maszlagot. Mire gondolok? Lassan 15 éve ezen a területen dolgozva emlékszem rá, amikor minden „social first” lett, és mindent a közösségi médiába tettünk. Még a kutyasétáltatást is, és létrehoztuk a kutyasétáltatók Facebook-csoportját.
Aztán jött a blokklánc, akkor blokkláncon lehetetett track-kelni a kutyasétáltatást. Utána jöttek az appok, majd a felhő, és a kutyasétáltatást appokba és felhőbe telepítettük. És most itt vagyunk, amikor minden „AI first” lett.
Befektetőként tudnunk kell megérteni, hogy ténylegesen mi van a motárháztető alatt. Tudnunk kell megítélni, hogy akkor, amikor mindenki odabiggyeszti magára, hogy ő AI, akkor kik azok, akik valójában nem is innoválnak, vagy csak bekötik az appjukba azt az AI-t, amit mások fejlesztenek, és kik azok a potens és izgalmas projektek, akik tényleg innoválnak az AI-jal.
Másrészt azt is gondolom, hogy teljesen oké, ha valaki ma nem AI vállalkozást csinál.
Van olyan portfóliócégünk, akik a „tiny house” trendre feküdtek rá. (Azaz arra, hogy csökkenjen az emberi élettér és előtérbe kerüljön a minimalista, fenntartható életmód, például testreszabott, mobil okosotthonok segítségével – a szerk.) Azt látjuk, hogy AI nélkül hoznak egy gyorsan növekvő piacra egy jó megoldást, és ezért a STRT portfóliójába beleférnek. Egy másik cégünk a bél varrását kerüli meg egy bélforrasztó eszközzel, ami úgyszintén nem AI.
Nem kell tehát mindenkinek ugyanabba az egyetlen trendbe illeszkednie ahhoz, hogy izgalmas és növekedésre képes vállalkozásokat lehessen építeni.
KÉPEK: Balog Petya, a STRT Holding vezérigazgatója, valamint Langmár Péter, a STRT Holding befektetési igazgatója a 2025. évi Startup Safarin. Forrás: Startup Safari / Facebook
