Disclaimer: A STRT Holding Nyrt. részvényeinek nyilvános forgalomba hozataláról és tőzsdei bevezetéséről szóló tájékoztató közzétételét az MNB engedélyezte. A tájékoztató itt érhető el.
+ + +
Ahogyan a Startup Online-on megírtuk, a STRT Holding a BÉT Standard kategóriájába vezeti be éppen a részvényeit. Miért pont most lépitek ezt meg, és mi volt a legnagyobb nehézség, amivel szembesültetek az IPO-ra készülve?
Balogh Petya: 2023 decemberében mentünk a BÉT Xtendre, és most, két év után térünk át a Standardra. Egy lehetséges rekord – ezt nem tudjuk, csak sejtjük, hogy mi állítottuk be – a leghosszabb tájékoztatóért járó díj lehet: majdnem ezer oldalas lett a tájékoztatónk.
A legnagyobb nehézséget az átmenetben az okozta, hogy az Xtendre magyar könyvelés szerinti számításokkal mentünk, a Standard viszont már a nemzetközi, IFRS standardokat követeli meg. Ez alapján kellett újrakönyvelnünk visszamenőlegesen a korábbi éveket,
bonyolult jogi, adó és egyéb megfelelési kérdéseket kellett megfejteni.
Minket végigkísérő bizonytalanság volt az is, hogy a Standard és az MNB megfelelési kritériumainak eleget tudjunk tenni, és közérthetően, transzparensen, hitelesen tudjuk magunkat bemutatni, és a befektetőinket is megvédjük.
Langmár Péter (Peták): Azt kell látni, hogy először piaci bizonyítékot kellett szereznünk arra, hogy tényleg tudunk-e százas nagyságrendben befektetni, ezt a portfóliót kezelni, az oktatási tevékenységet felskálázni, és felépíteni egy olyan szervezetet, ami a tőzsdei struktúrát is ki tudja szolgálni.
Mostanra, az Xtenden eltöltött két év elég bizonyítékot szolgáltatott ahhoz, hogy bátorkodjunk kísérletet tenni a nyilvános kibocsátásra, és nyissunk mind a lakossági, mind az intézményi befektetők felé – és szerintem ez az igazán izgalmas. A Standardra való áttérés ebből a szempontból csak egy szükséges technikai upgrade, mert ott nagyobb a likviditás, és komfortosabb a közeg az intézményi befektetőknek.
Petya: És ez már csak azért is fontos, mert amikor 2022 őszén megalapítottuk a céget, még csak egy Zrt-nk volt, és rengeteg ötletünk, ígéretünk arra, hogy mit akarunk csinálni. Akkor az intézményi befektetők azt mondták, hogy még nem látják magukat ebben a sztoriban. Az IPO arra is egy jelzés számukra, hogy felnőttünk az elvárásaikhoz.
Ha tudtátok, hogy a nemzetközi piac felé haladtok, miért nem eleve azokat a standardokat érvényesítettétek például a könyvelésben, ami ott az elvárás?
Petya: Ha rögtön IRFS szerint indultunk volna, akkor csomó dolog (például a könyvelés, vagy az audit) drágább lett volna számunkra. Persze, utólag nézve, hogy mennyi bonyodalom lett ebből, lehet, ma már lehet, másképp csinálnánk.
Az IPO-ra visszatérve: azt, amit eddig csináltunk, a zártkörű tőkebevonásokat a vállalkozói és startupbefektetőktől, meg tudtuk volna szerintem csinálni tőzsde nélkül is.
A tőzsde számunkra egy eszköz annak a célnak eléréséhez, hogy egy új csatornán keresztül a magán- és az intézményi tőke megtalálja az útját a startupfinanszírozásban.
A hazai startupfinanszírozás legnagyobb baja, hogy amikor még volt pénz, az 80-90 százalékban állami és EU-s pénz volt. És amikor ez eltűnt, mert az államnak éppen valami más lett a prioritás, vagy nem sikerült megegyezni az EU-val, akkor a piac kiszáradt. A megoldás erre az, hogy egy olyan magántőkét megmozgató, piaci szemléletű kockázati tőkepiac alakuljon ki és vállaljon nagyobb szerepet, amire lehet támaszkodni akkor is, ha éppen eltűnik az állami és uniós tőke a piacról.
Peták: Ehhez azt tenném még hozzá, hogy a startupok iránt érdeklődő szélesebb kör számára nincs hozzáférés üzleti értelemben ehhez a világhoz. Egy tipikus magánszemély nem tud minimum 100 ezer eurót befektetni egy kockázatitőke alapba. Nem tud 5-10 cégből álló portfóliót építeni angyalként.
Az IPO-val azt reméljük, hogy ennek a magánembernek is sikerül egy alacsony belépési küszöbű (a részvényeink folyamatban lévő jegyzési árfolyama 900-1100 forint között mozog) és likvid lehetőséget teremtenünk arra, hogy befektessen a hazai és régiós startup-ökoszisztémába.
Ha a STRT Holding érdekeit nézzük, jól érzem, hogy az IPO-val mégis inkább az intézményi szereplőkre lőttök, hogy őket akarjátok inkább megszólítani?
Petya: Ezt így nem mondanám, inkább egy egyensúlyt keresünk az intézményi és a lakossági befektetők között.
A hosszútávú terveinkhez fontos, hogy legyenek mögöttünk intézményi befektetők, akik sokáig velünk vannak és támogatják tőkével a STRT Holdingot. Ehhez viszont az is kell, hogy az intézményi befektetők biztonságban érezzék magukat – ez pedig akkor tud megvalósulni, ha a részvényeinknek van forgalma, amihez viszont a sok kis részvényes is szükséges.
Milyen tanulságai vannak annak az Xtenden töltött időnek, amit tudtok hasznosítani a Standardon is?
Petya: Nagyon hasonló a környezet az Xtend és a Standard esetében: transzparensnek kell lenni, hozni és igazolni kell az eredményeket, és ezekről jól kell tudni kommunikálni. Ez nem változik a Standardon sem, csak szigorodik. Úgyhogy az Xtenden szerzett tapasztalatok szerintem egy az egyben átjönnek a Standardra is.
Sokszor hangoztatjátok, hogy a STRT Holding az egyik legaktívabb kockázati befektető az országban – teszitek ezt egy olyan globális tőkepiaci környezetben, amikor a nemzetközi befektetők pont hogy fékeznek, és óvatosabban helyeznek ki tőkét a covid tőkebummjának lecsengésével. Nem ellentmondásos ez?
Petya: Ez igaz, de csak későbbi fázisban. Series A-től felfelé tényleg sokkal válogatósabbak lettek a VC-k, és felértékelődött a pozitív cash-flow.
Nekünk viszont korai fázisú befektetőként egy nagyon egyszerű stratégiánk van: az itteni startupfelhozatal top 10 százalékában akarunk benne lenni, ami szerintünk már pozitív eredményt fog hozni. Azaz mi is elég válogatósak vagyunk:
ha nincs egy egyértelmű jele annak, hogy az adott cég benne van ebben a top 10 százalékban (például befektetője már a Techstars vagy a Y Combinator), akkor nagyon alaposan megnézzük, hogy valójában mennyire jó a csapat. Több száz startupból választjuk ki azt az évi pár tucatot, amibe befektetünk.
Peták: Ráadásul a portfóliócégek szempontjából is van hozzáadott értéke a számosságnak, mert sok mindenben együtt tudnak működni. Több cég is van, akik tudnak közösen dolgozni, hasonló vevőknek adnak el, és cross-selling alapon segítik egymást.
Petya: A korai fázisú befektetéseknek nagy hozama tud lenni, de egyúttal itt a legnagyobb az individuális kockázat is: a befektetések többsége veszteséget termel, néhányan jól, és még kevesebben kirívóan jól teljesítenek. Ha korai startupokból akarunk összerakni egy kiszámítható, csökkentett kockázatú portfóliót, akkor ennek a számosság az egyik legfontosabb eleme. A másik nyilván az, hogy jó minőségű cégekből kell állnia annak a portfóliónak: száz rossz céggel nem lesz sikeres a befektető.
Ilyen szempontból egy százelemű portfóliónak jelentős előnye van egy húszelemű portfólióhoz képest: kisebb kockázat mellett nagyobb hozamot képes eredményezni. Ezért beszélünk mi erről sokat.
A realitást nézve hol van ezen a vonaton a fék? Mi az a portfóliónagyság, amit kívánatosnak és még menedzselhetőnek tartotok?
Peták: Mielőtt Petya még kimondja a nagy számokat, hadd említsek pár nemzetközi benchmarkot a korai szakaszban. Az USA-ban a Techstars és a Y Combinator több mint 5 ezer darabszámú portfóliót tart fenn. Európában az észt akcelerátor, a Startup Wise Guys 7-800 cégnél tarthat. Nem gondolom, hogy ezek a szereplők máshogy fektetnének be most, mint két-három évvel ezelőtt.
Petya: A Magyarországon évente induló néhány száz startupból két-három tucatnál többe nem érdemes befektetnünk, így ha növelni akarjuk a számosságot, régiósan kell bővülnünk. Így mostanra már a befektetéseink negyede a magyar határokon túl született.
A víziónk, hogy régiósan egy ezer elemű, ígéretes cégekből álló portfóliót építsünk ki. Ez azt fogja megkövetelni, hogy évente 200-250 új befektetést tegyünk.
Érzitek a relatív híresség hatását, hogy ahogy egyre ismertebb lesz a STRT Holding, egyre több médiumban jelentek meg, úgy nő a tőkéért bejelentkezők száma is?
Peták: Megint csak hadd hozzak egy nemzetközi benchmarkot: a Harry Stebbings podcastjéből építkező 20VC tézisa az, hogy a legnagyobb értéke a portfóliónak a jelenlét és az elérés teremti. Ilyen szempontból unikálisak vagyunk a magyar piacon: Petya személyes brandjével és a STRT Holding márkával nagyon széles kört érünk el: például sajtót, retail és intézményi befektetőt, startuppert.
Másfelől viszont annak ellenére, hogy milyen sok megkeresés érkezik be hozzánk a különböző felületekről, arányaiban sokkal többször fektetünk be olyan cégekbe, akiket valaki ajánlott nekünk.
Egy portfóliócégünk alapítója, egy társbefektető, egy szakmai kapcsolat. És ez érthető is: korai szakaszban, ahol a számok még sokszor nem beszélnek, a kapcsolati háló szerepe felértékelődik.
Petya: Az utóbbi években nemcsak a portfóliónk, hanem a networkünk is hatalmasat nőtt. Nemcsak a portfóliócégekkel és a részvényesekkel, hanem lett egy nagyon széles, magyar és régiós társbefektetői kör is, amivel kapcsolatban vagyunk, és a STRT Holding oktatási lába, ami már több mint 6 ezer cégvezetőt képzett, is adott nekünk plusz kapcsolati hálót. Ez az a nagy network az, ami összeköt minket az eléjük kerülő, jónak tűnő cégekkel, és húz minket előre.
Mekkora ebben a szerepe a Petya brandnek? Hol állna a STRT Holding Balogh Petya brandje nélkül?
Petya: Az én ismertségem az indulásnál volt fontos, de az a határnál véget is ér. Országosan vagyok ismert, de a határon átlépve már senki nem tudja, hogy ki vagyok. Nem az én, hanem a STRT Holding hírét és tevékenységét viszik magukkal azok, akik kapcsolatba kerülnek velünk.
KÉPEK: Balogh Petya, a STRT Holding vezérigazgatója és Langmár Péter, a STRT Holding befektetési igazgatója a 2024. évi SMART Konferencián. Forrás: Stiller Ákos
