Az alábbi véleménycikket Petróczi Rafael, a Startup Online újságírója írta – ennek ellenére az nem tükrözi a Startup Online minden tagjának véleményét. Ha tetszik, oszd meg, ha vitatkoznál vele, írj nekünk!
+ + +
2025 májusában 93 millió dollár értékben sikerrel zárta Series D körét az amerikai adatkezelő startup, az Astronomer. A finanszírozást olyan befektetők jegyezték, mint a Bain Capital Ventures, a Venrock, a Meritech Capital és a Salesforce Ventures. Sőt mi több: a cég ezzel a tranzakcióval átlépte az unikornis státuszt jelentő egymilliárd dolláros értékelést is.
Mégis, a napokban a legkevesebb szó arról esik, hogy mit csinál tulajdonképpen a cég, milyen eredményeket ért el, vagy mit tervez a jövőben. Kis túlzással az egész világ most a startup CEO-ja, Andy Byron látványos bukásával van elfoglalva, akit egy Coldplay-koncerten kaptak rajta a szeretőjével: a csókkamera pont megmutatta a házas férfit, amint összebújva, hátulról átöleli a cég HR-vezetőjét, Kristin Cabotot.
A szereplők, miután felfogták, hogy nyilvánosságot kaptak, feltűnően próbálták leplezni magukat, ezzel téve ordítóan egyértelművé, hogy tilosban járnak.
A szeretők kiléte kevesebb, mint egy nap alatt kiderült, a social mediában hatalmasat ment a videó, mémek garmadája született az esetből, és a botrány kirobbanása után pár nappal az Astronomer már be is jelentette: Andy Byron benyújtotta lemondását, amelyet az igazgatótanács elfogadott. A vezérigazgatói feladatokat ideiglenesen Pete DeJoy társalapító és termékfejlesztési igazgató vette át, amíg az igazgatótanács nem talál állandó utódot a pozícióra.
Mint azt a startup közleményében hozzátette: „Ez előtt a hét előtt az adatkezelési terület úttörőjeként voltunk ismertek (...). Bár cégünk megítélése egyik napról a másikra megváltozott, termékeink és az ügyfeleinkért végzett munkánk nem változott. Továbbra is azt tesszük, amiben a legjobbak vagyunk: segítünk ügyfeleinknek a legnehezebb adat- és AI-problémáik megoldásában.”
Az üzleti gondolkodás nem mentség arra, ha rossz emberek vagyunk
Az ügy jól rámutat arra, hogy a startup-ökoszisztéma nem az a különálló egység, mint aminek egyesek képzelik. Hatalmas félreéértés azt gondolnunk, hogy nálunk, a startupvilágban gyökeresen más szabályok érvényesülnek, mint az élet más területein, és ez a szféra kiszakítható a társadalmi normák sűrűjéből.
Hogy nem érdemes beszélnünk (nyíltan legalábbis nem) arról, hogy az egyik szereplő hogyan tesz keresztbe a másiknak, mert „a jövőben még érdekem lehet, hogy ezzel az emberrel dealeljek”. Hogy nem érdemes szóba hoznunk a nők vagy a kisebbségek helyzetét, mert „itt csak az eredmények számítanak, ne keverjünk ide mást”. Hogy nem érdemes megmutatnunk azt, ami csúnya, és nem érdemes foglalkoznunk azzal, ami kényes, mert „az rosszat tesz az üzletnek”, és „rombolja az ökoszisztémát ahelyett, hogy építené”. (Mindegyik példa a való életben elhangzott.)
Végsősoron a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, hogy azt gondoljuk: az üzleti logika itt aztán tényleg mindenható, és egy olyan pajzsot ad, amivel kibújhatunk az emberi felelősség alól.
Andy Byron csókkamerás sztorija arra emlékeztethet minket, hogy a külvilágot, a társadalmat a legkevésbé sem érdekli, hogy mi milyen egyedi, niche világban mozgunk, és előbb vagy utóbb számon fogja kérni rajtunk azokat a normákat, azokat az értékeket, amiket ő vall.
Például hogy milyen emberek vagyunk, ha érdek alapon sutba vágjuk az erkölcsünket? Milyen emberek vagyunk, ha tagadjuk egy társadalmi probléma létezését? Milyen emberek vagyunk, ha megpróbáljuk elfedni, ami nem szép, és ezt a magunk, vagy egyenesen az ökoszisztéma érdekeire fogjuk?
Jelen esetben pedig: milyen ember az, aki megcsalja azt az egyetlen embert, akivel egy életre szóló szövetséget kötött?
NYITÓKÉP: Kása Zita
