„Része az identitásomnak a Munch, de már csak munkahelyként gondolok rá. Ez tudatos választás volt a részemről, és nehéz volt elérnem idáig”
– mondta el Bélavári Virág, a Munch marketingmenedzsere és projektkoordinátora a Startup Safarin, ahol ő és Mészáros Péter viselkedéselemző, relaxációs terapeuta, költő és kreatívipari szakértő arra keresték választ, hogy hogyan lehet elkerülni a kiégést a folyamatosan pörgő startupvilágban. A beszélgetést Széplaki Nóra, a kreatív technológiai tudásbázis és műhely, az Adaptér kommunikációs vezetője moderálta.
Először is: mi a kiégés?
A kiégés szó hallattán persze sok ember forgathatja a szemét: ez azért van Mészáros Péter szerint, mert a hétköznapi beszédünkben elkoptattuk azt, holott valójában egy nagyon is komoly mentális és fiziológiai tünetegyüttesről beszélünk, amibe akár bele is lehet halni.
A kiégés egy tartósan fennálló, szorongásos állapot, amiben az egyén folyamatosan stressz hatása alatt áll – és pont ez teszi a kiégést rendkívül veszélyessé:
az elménk és a szervezetünk nem tud megnyugodni, nem tud megszabadulni a stressztől, és még akkor is a rossz dolgokon rágódsz, amikor azt hiszed, végre lazítasz.
Mészáros Péter testközelből megtapasztalta a kiégés veszélyeit: ahogyan megosztotta a hallgatósággal, ő maga is kapott már szívinfarktust a folyamatos stressz miatt. Forrás: Adaptér / Facebook
Péter ezt ahhoz az állapothoz hasonlította, mint amikor az ember frissen szakított a párjával: a szakítással ugyan lehet, hogy éppenséggel megszűnik a szorongató érzés kiváltóoka, a veszteséget viszont ettől függetlenül nem dolgozod fel a szakítás pillanatával, sőt. Folyamatosan a történteken pörög az agyad, és nem tudsz megszabadulni a negatív érzésektől, a kételyektől, akár a visszavágyódástól.
Ahogyan a terapeuta rávilágított: nem véletlen, hogy a legtöbb menedzser akkor kap szívinfarktust, amikor sok-sok év után először szabadságra megy.
A startupper hajlamos ünnepnek hazudni a munkát
Bélavári Virág a Munch kapcsán meg is tapasztalta, hogy milyen, amikor megérint a kiégés szele, amit rengeteg tényező előidézhet: ilyen például a munka túltolása. Ahogy elmondta, a Munch kezdeti fázisában tényleg azt a klasszikus túlhajszoltságot élte át, amit sztereotipikusan elképzelünk: pár ember a szabadidejét rááoldazva – Zoe Hewitt, a londoni Sequoia Capita alelnökét idézve már-már megszállottan – dolgozik a projekten, és egymást rángatva ki a munkából emlékezteti arra a másikat, hogy egyen, igyon, vegyen levegőt.
És talán pont emiatt fokozottan kitett a startupszféra a kiégésnek: ott, ahol a munka nagyfokú elköteleződést, odaadást kíván meg, könnyű elveszítenie az embernek saját magát, és nehéz határt vonni.
Ahogy Mészáros Péter rávilágított, ez a mai kor működéséből is adódik: régebben megvolt a munka időszaka, aminek végeztével ünnepi időszakot tartottunk: ezzel szenteltük fel és zártuk le a munkát. Az innovatív vállalkozások világában viszont a munka sokszor az identitás részévé válik – emiatt a munka és az ünnep időszaka könnyen összecsúszhat, amikor is az egyén ünnepnek kezdi el hazudni a munkát.
A beszélgetést Széplaki Nóra, az Adaptér kommunikációs vezetője moderálta. Forrás: Adaptér / Facebook
Emiatt nehezebb kezelnie a kritikát egy startuppernek. Péter megvilágításában: a startupper halmozott veszélynek van kitéve akkor, ha a munkáját kritizálják.
Ugyanis a munkája az identitása része, és ha ezt kritizálják, akkor magát a startuppert, az ő személyét is kritizálják – legalábbis ő így fogja érezni, és nehezen fogja tudni megadni magának a kreditet az elvégzett munkáért.
Még akkor is, ha egyébként a kritika nem jogos.
Hatalmasak az elvárások, de szűkösek az erőforrások
Virág sem volt ez alól kivétel: tudatos erőfeszítést kívánt meg a részéről, hogy a Munchra munkahelyként gondoljon. „Azt a kérdést tettem fel magamnak: ha így folytatom tovább, és 80 évesen visszatekintek az életemre, büszke leszek magamra, arra, amit elértem, de mit fog ez érni, ha nem lesz ott mellettem a párom, vagy a barátaim?”
A Munch marketingmenedzserének azt is meg kellett tanulnia elfogadni, hogy ebben a szférában szűkösek az erőforrások. Ahogy rávilágított: az elvárások hatalmasak, de egy startupnak nem áll rendelkezésére pénz-paripa-fegyver, mint egy nagyvállalatnál.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kéne törekedni az erőforrások hatékony felhasználására, de tudni kell leszámolni a nem realisztikus elvárásokkal, érkezzenek azok másoktól vagy saját magunktól.
Hogyan érjünk el eredményeket csapatszinten, kiégett emberek nélkül?
A startupper lét kihívásokkal teli marad akkor is, ha a projekt túléli a kezdeti nehézségeket, és elindul a növekedési pályán. Ekkor azzal szembesülnek az alapítók és a kezdeti munkatársak, hogy növelni kell a humánerőforrást – ami nem egyszerű egy startup esetében. Virág szerint érthető elvárása az a projekten dolgozóktól, hogy hozzájuk hasonlóan elkötelezett emberekkel bővüljön a csapat, ezért is tart sokáig, mire felvesznek valakit.
Onnantól viszont, hogy jönnek az újabb és újabb emberek, újra és újra meg kell tanulni azt is, hogy hogyan dolgozzanak együtt a régi és az új arcok.
Ahogyan Virág rávilágított Bruce Tuckman pszichológus csapatfejlődési modelljén keresztül:
- A „forming” fázisban meg kell találni, hogy az új kollegák hogyan illeszkednek be a meglévő szervezeti struktúrába és kultúrába, illetve ez utóbbiaknak hogyan kell változniuk a megváltozó körülményekhez. Ha azonban ez a fázis sokáig tart, az ki tudja húzni az ember lába alól a talajt, és sérül a munkavállalók biztonságérzete.
- A „storming” fázisban ültetik gyakorlatba az előző fázis során megbeszélteket, ami konfliktusokat hoz a felszínre az emberek között. Péter szerint ha ezt nem kezeli jól a szervezet, nagy a veszélye a munkavállalók kilépésének, hiszen nem vagy nem úgy teljesülnek a forming fázisban ígértek, ahogyan arra számítottak.
- A „norming” fázisban a csapattagok megtanulnak egymással és egymásra támaszkodva dolgozni, belerázódnak az új működésbe, ami így lassacskán megszilárdul.
- A „performing” fázisban a hatékony csapatmunka meghozza a várt eredményeket. Ezek akkor maradnak el Péter szerint, ha az előző szakaszokban nem megfelelően teljesített a csapat.
Forrás: Németh Anita / InnoMaker Partners
Virág szerint a Munch minden jelentősebb változásánál végig kellett és kell menni ezeken a fázisokon, és sok erőfeszítést igényel, hogy a végeredmény egy olyan szenvedélyes csapat legyen, amelyben a tagok motiváltak a munkára, elkerülik a kiégést, és hosszú távon is együtt tudnak működni.
Hogyan akadályozzuk meg egyéni szinten a kiégést?
Mészáros Péter szerint a kiégés elkerülése érdekében sok mindent tehetünk, de általánosságban
érdemes megtanulnunk cezúrát vonni, strukturálni az időnket, és a nap egy szakaszát elkülöníteni a munkától – pont azért, hogy a munka és ünnepi időszakok ne keveredjenek egymással, ne akadjanak össze az identitások.
Sokat segít az is, ha az ember – észszerű keretek között – képes eltávolítani magától a munkáját érő kritikát. Ehhez ő azt szokta javasolni, hogy az egyén először adjon bele mindent egy-egy feladat elvégzésébe – ha azt visszadobják javításra, kössön kompromisszumot, és ha ezután is visszajön, akkor már válassza le magát érzelmileg a feladatról, hogy nem az ő, hanem a megrendelő / az ügyfél / a felettes felelőssége, hogy milyen eredmény születik.
Érdemes továbbá bevezetni rituálékat, amikkel látható és igazolható az elvégzett munka mennyisége: például azáltal, hogy pipálgatja az ember saját magának a megcsinált feladatokat. Nem mindegy a munka típusa sem:
nem tesz jót általánosságban az sem, ha valaki csak a nagyon kreatív, vagy csak a nagyon mechanikus, monoton munkákat végzi el. Kell az, hogy az ember többféle kapcsolót tudjon nyomogatni a munkája során, különben gyorsan ki tud égni.
A beszélgetést egyébként az Adaptér csapata rögzítette, így az hamarosan visszanézhető lesz a műhely YouTube-csatornáján. Forrás: Németh Anita / InnoMaker Partners
És persze rengeteg egyéb módszert alkalmaznak a vállalati és üzleti életben, kezdve a cég által X alkalomra biztosított pszichológustól, a digitális detox zónák kialakításán át, egészen az otthoni munkavégzés és a menstruációs szabadság biztosításáig. Virág szerint ezek a kezdeményezések akkor tudnak igazán hatékonyak lenni, ha a munkavállalók azt érzik: valóban törődni akarnak a lelki egészségükkel, és nem arra megy ki a játék, hogy hatékonyabb munkavégzést várjanak el tőlük.
Egy azonban biztos, ahogy a Munch menedzsere összegezte:
időben kell cselekedni ahhoz, hogy a kiégést meg lehessen akadályozni. Mert ha bizonygatnod kell azt, hogy nem vagy kiégve, akkor az már annak a jele, hogy ki fogsz égni.
NYITÓKÉP: Bélavári Virág, a a Munch marketingmenedzsere és projektkoordinátora, valamint Mészáros Péter viselkedéselemző, relaxációs terapeuta, költő és kreatívipari szakértő a 2024. évi Startup Safarin, az Adaptérben. Forrás: Adaptér / Facebook
