Az elmúlt bő tíz évben még sosem volt sem arányában, sem számában olyan kevés európai cég, ami Európában hajtott végre IPO-t. Ennek oka az USA tőzsdepiacának szélesebb befektetői bázisa és az európai piac széttagoltsága.
A svéd fintech unikornis, a BNPL (buy now, pay later, azaz vedd meg most, fizess később) koncepcióval sikeres Klarna tavaly a harmadik legnagyobbra értékelt startupja volt Európának. A 14,3 milliárd dollárt érő cég 2024 novemberében nyújtotta be a kérelmet a tőzsdei bevezetésre… csak éppen az USA-ban, nem valamely európai tőzsdén.
A Klarna példája pedig közel sem egyedi – ezt mutatta ki a PitchBook elemzése, ami az európai cégek IPO-it vizsgálta.
Az elmúlt bő tíz év legrosszabb adatait hozta 2024
Sőt, ami azt illeti, az európai tőzsdepiac az elmúlt bő tíz év legrosszabb eredményét produkálta 2024-ben:
az IPO-t végrehajtó 183 európai vállalat csupán 84,7 százaléka (155 cég) döntött úgy, hogy valamely európai tőzsdét választja. Ugyanezek a számok 2023-ban 88,8 százalék (174 cég), 2022-ben pedig 93 százalék (323 cég) voltak.
Ha ennél távolabbra, egészen 2013-ig tekintünk vissza, akkor sem találunk annyira rossz adatokat, mint tavaly – sem az európai tőzsdebejegyzések arányát, sem azok számát tekintve.
A másik oldalról viszont jó hír az európai ökoszisztéma számára, hogy az európai tőzsdéken jegyzett európai vállalatok kilépési értékének mediánja a külföldi tőzsdékkel szemben növekedett 2024-ben, sőt mi több, lehagyta a nem európai kilépési mediánértéket: míg az utóbbi 47,7 millió dollárt tett ki, addig az előbbi 54,7 millió dollárt.
Miért vándorolnak el az európai startupok az amerikai tőzsdére?
Az európai startupok elpártolása az európai tőzsdéktől azok likviditásának csökkenésével, az itteni befektetőknek a nagy növekedési potenciállal rendelkező startupokhoz való hozzáférésének és a globális versenyképesség csökkenésével jár, főleg az amerikai tőzsdével szemben.
Mindez nem újkeletű jelenség, és több oka is van. Egyrészről az európai cégek nagyobb arányban döntenek az Amerikai Egyesült Államok tőzsdepiacai mellett egyszerűen azért, mert ott szélesebb a befektetői bázis és mélyebb a tőkepiac.
Másrészről komoly problémát jelent az európai piac jogszabályi széttagoltsága: röviden az, hogy
Európában – szemben az USA-val – a különböző országok különböző követelményeket támasztanak a tőzsdei bevezetés és működés kapcsán, illetve más és más szintű befektetői védelemmel bírnak. Az EU-s és a nemzetállami szabályoknak is szimultán meg kell felelni, ami megnöveli a határidőket és a költségeket.
A problémákat észlelik az európai ökoszisztémában, és vannak próbálkozások azok kezelésére. Közülük a legjelentősebb a tavaly novemberben közzétett uniós tőzsdei bejegyzési törvény (Listing Act), aminek célja, hogy – megőrizve az átláthatóságot, a befektetők védelmét és a piac integritását – egyszerűsítse a tőzsdei bevezetési szabályokat, és ellensúlyozza a nemzeti jogszabályok széttagoltságát. A 2024 decemberében életbe lépő jogszabályt az EU-s tagállamoknak 2026 év végéig kell integrálniuk a saját jogrendjükbe.
NYITÓKÉP: energepic.com / Pexels
