1,8 milliárd dollár – ekkora pre-money értékeléssel hajtja végre tőzsdei bevezetését a finn kvantumszámítógép-gyártó IQM Quantum Computers. Ezzel az IQM az első európai kvantumstartup, ami a nyilvános piacokra lép
– első körben a New York-i Nasdaqon, de a cég elmondása szerint fontolóra veszik értékpapírjaik bevezetését a finn értéktőzsdén, a Nasdaq Helsinkin is. A lépést tavaly szeptemberben egy 320 millió dollár értékű Series B kör előzte meg a kiberbiztonságra szakosodott, amerikai Ten Eleven Ventures vezetésével.
A 2018-ban alapított IQM egyébként eléggé ismert szereplőjévé vált a kvantumszámítás-technikai területnek: a Quantum Insider 2025-ös jelentése szerint – a gyártók által nyilvánosságra hozott nemzetközi tranzakciók alapján –
az IQM értkékesítette a legtöbb kvantumszámítógépet, egymagában a globálisan lebonyolított eladások 15 százalékát adva 2020-2025 között.
Az IPO-tól a kvantumstartup azt reméli, hogy a folyamat végére 450 millió dollárnyi forrást tud majd bebiztosítani, amit a K+F és a kereskedelmi tevékenységeinek felgyorsítására használhat majd.
A csavar a történetben, hogy az IQM nem egyedül lép tőzsdére, hanem egy speciális célú akvizíciós társasággal (special purpose acquisition company, röviden SPAC), a Real Asset Acquisition Corporationnel (RAAQ).
IPO vs. SPAC
Ahogy arról a svéd elektromos-autonóm teherfuvarozási cég, az Einride kapcsán már írtunk, a klasszikus tőzsdei bevezetés, az IPO során az adott cég maga lép ki a nyilvános piacra, ennek minden nyűgével-bajával együtt. A pénzügyi adatokat, az üzleti modellt és a kockázatokat tartalmazó prospektust készít, amit a tőzsdefelügyelet jóváhagy, roadshowt szervez a befektetők meggyőzésére, és a cég közvetlenül tőkét von be a részvényeit megvásárlóktól. Ez az átlátható, tiszta folyamat, ami ugyanakkor sokszor drága és lassú, alsó hangon fél évet vesz igénybe.
Ezzel ellentétben a SPAC-et egyfajta gyorsítósávként kell elképzelni, amivel az adott vállalkozás a tőzsdén találhatja magát. Itt ugyanis az IPO-n nem a cégnek, hanem egy szponzornak kell csupán átesnie – ez maga a speciális célú akvizíciós társaság, jelen esetben a RAAQ. Ez egy úgymond „üres cég”, aminek nincsen saját tevékenysége, bevétele, a célja pusztán az, hogy pénzt gyűjtsön, és ebből felvásárolja azokat a cégeket, akiket saját magán keresztül tőzsdére akar juttatni – ez most az IQM.
A hagyományos IPO-val ellentétben tehát a SPAC egy gyorsabb (a célcég szemszögéből nézve akár 2-4 hónapos) és egyszerűbb (kevesebb előzetes vizsgálaton kell átesni) módja a tőzsdei bevezetésnek,
ráadásul a cég értékelése – mivel azt nem a piaci kereslet, hanem a cég és a szponzor egyezsége határozza meg – előre tudható. Viszont pont ezek miatt kockázatosabb is a SPAC: olyan cégek is debütálhatnak a nyilvános piacon, akik erre nincsenek felkészülve.
Ezt a történelem is bizonyította: a 2021-es tőkebumm idején eléggé felfutottak a SPAC-dealek, akkor csak az USA-ban több mint 600 cég került így ki a tőzsdére. Azonban sok gyengébb és túlértékelt vállalat nem tudott megbirkózni az új környezet jelentette kihívásokkal, és elvéreztek menetközben. Ilyen volt például a Babylon Health, a Lilium, a Nikola Corporation, a Lordstown Motors, a Canoo és az Electric Last Mile is.
NYITÓKÉP: Daniel Bulmash, az IQM oktatási vezetője ad elő mentorként az MIT iQuHACK 2026 hackatonon. Forrás: IQM / LinkedIn
