A Venture Capital (VC) menedzser, azaz kockázatitőke-befektető is ember, vannak korlátai, de jó kezekben hasznos eszköz lehet, feltéve ha tudjuk, mire kell használni egy startupnál. Gergely Balázs, a Vespucci Partners kockázatitőke-alap befektetőjének, a Corvinus Egyetem oktatójának írása.
Megtörtént a befektetés, mindenki boldog, rózsaszín felhőben él és nagyjából már a befektetés utáni más (harmad és negyed) naposságot is kiheverte a csapat. Elértünk egy szép mérföldkövet, és itt van valaki új, aki majd segít a business építésben és mindenben is, új szép és jó dolgokat mond az üzletről. Az új messiás, aki majd valósággá is változtatja a ppt-ben megálmodott, de soha el nem hitt számokat és bevételi terveket.
Aztán jön az első, majd a második board meeting és a startup csalódottan feleszmél, hogy a messiásnak kikiáltott befektető ruha nélküli király és akkora hülyeségeket mond az üzlet operatív részéről, hogy a fal adja a másikat. A csapat pedig erősen csodálkozik, hogy egy ekkora szép nagy marhát miért nem vágtak le még steaknek? (lehet, hogy ez a valódi üzleti modellje!)
De tényleg ennyire marha, vagy csak rosszul van használva a VC menedzser?
Tisztelet a kivételnek, de a legtöbb VC menedzser és partner főleg seed fázisban generalista, és nincs az adott iparágban tapasztalata vagy minimális, ezért operatív dolgokban nem tud segíteni, vagy csak úgy, hogy elmondja, kit érdemes megkeresni, mint expert ezen a területen. De ha operatív szerepkörben nem segítség, akkor mégis milyen szerepben tud segíteni?
A jó kockázatitőke-befektető olyan, mint a Gyóntatópap
Egy seed fázisban lévő startup élete tele van hullámvölgyekkel, amiket maximum az alapítók tudnak egymás között megbeszélni. Például felmerülhetnek olyan kérdések: ahhoz, hogy esélyünk legyen elérni a következő finanszírozási kört, ki kell rúgnunk az emberek 40%-át, vagy a következő 6 hónapban lehet nem kapunk fizetést azért, hogy a cég túléljen. Ezeket a húsbavágó döntéseket érzelmi reakció nélkül még tapasztalt alapítók is nehezen beszélik meg egymás előtt, a csapat előtt, akinek fejleszteni/eladni kell. Ilyenkor célszerű átrágni ezeket a befektetővel, aki már látott több 100 ilyen helyzetet és ezeket kívülállóként tudja megítélni, nem pedig érzelmi alapon.
Stratéga
Ugyan az operatív megvalósításban valószínűleg kevésbé tud segíteni a kockázatitőke-befektető, de mivel a napi munkája, hogy eldöntse egy üzleti modellről, hogy életképes vagy nem, abban biztosan tud segíteni, hogy elmondja egyáltalán milyen üzleti modellek vannak még a startup sajátja mellett, és őszinte kritikát fogalmazzon meg arról, hogy szerinte ez a nagy kép szerint működni fog vagy nem.
Egy jó VC menedzser összeköt
Az, hogy a VC menedzser operatívan nem tudja megoldani az adott problémát, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem ismer olyanokat, akik viszont igen. A különböző átvilágítások miatt, és mert benne van a munkaköri leírásában, hogy folyamatosan startup eseményekre kell járnia, a legtöbb befektető ismeri majdnem az összes releváns tanácsadót és expertet, akik legalább a lokális ökoszisztémában benne vannak. Ezért, ha valaki tudja, hogy mi a problémája, a befektető nagyon sok időt tud azzal megspórolni neki, hogy megmondja, hogy kik foglalkoznak ennek a problémának a megoldásával, és azok közül kik, akik valójában értéket teremtenek.
Pénzügyi szakember
Ugyan triviálisnak hangzik, de főleg a következő körös befektetés előtt célszerű konzultálni az előző befektetővel, mert ő az, aki megtudja mondani, hogy aktuális körülmények között milyen értékelésen lehet pénzt bevonni, hiszen ő is ezt csinálja az új portfolió cégéivel. Ettől függetlenül ezt sajnos sokan kihagyják.
Összefoglaló
Összességében véleményem szerint sokat tud segíteni a pénzügyi hozzájáruláson túl egy jó befektető a startup életében, de csak akkor, ha a jó kérdések vannak feltéve és jól van használva a befektető.
Balázs Gergely, a Vespucci Partners investment managerének, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatójának írása.
