Az alábbi véleménycikket Petróczi Rafael, a Startup Online újságírója írta – ennek ellenére az nem tükrözi a Startup Online minden tagjának véleményét. Ha tetszik, oszd meg, ha vitatkoznál vele, írj nekünk!
+ + +
Ha ma érdemi változást akarsz elérni a startup-ökoszisztémában, nem a médiában fogod megtalálni a számításod!
– vontam le rezignáltan a következtetést a Startup Safarit követően, ahol a Startup Online is szervezett egy panelbeszélgetést arról, hogy mit nyújthat a magyar startupmédia a startupoknak. A panelbe négyen ültek be: a Growth Magazintól Gosztola Beatrix főszerkesztő, a Forbes részéről Golovics Milán újságíró, a Jazzy Rádiótól Suri Imre ügyvezető igazgató, a Startup Online-tól pedig jómagam. Moderátorként a startupvilág egyik hazai információs csomópontja, Kovács Peti volt jelen.
Persze, jó volt beszélgetni arról, hogy mi a szerepe a startupmédiának a social media korában, miért érdemes minket keresnie egy startupnak, hogyan érheti el, hogy felfigyeljünk a megkeresésekre, vagy hogy mit érdemes kezdeni a PR-os szőnyegbombázással, amikor egy-egy céget vagy ügyet akarnak tematizálni a hasábjainkon. Egy dologról azonban sajnos csak szőrmentén esett szó: az ökoszisztémára gyakorolt hatásunkról, jelentőségünkről.
Az állításom, hogy jelenleg a magyar startupmédia a fasorban sincs a közéleti-politikai újságíráshoz képest, ahol négy évet töltöttem – leginkább azért, mert nincs elég ember, aki itt dolgozna.
A Startup Online belső elemzése alapján a Startup Safarin a Magyarországon kisebb-nagyobb mértékben, de azért rendszeresen a startupvilág híreivel foglalkozó médiumok körülbelül harmadát-negyedét sikerült egy asztalhoz ültetnünk. Brutálisan kevesen vagyunk tehát ezen a piacon ahhoz képest, amit a közéletben látunk.
Tud lenni és van is a médiának érdemi hatása...
A közéleti-politikai újságírásban ugyanis sok tucatnyi médiatermék és brand igyekszik tartani a tempót a közélet rohamosan pörgő világával – köztük szuperszerkesztőségek, akik hírgyárként egymaguk 30-40 fős stábokat tartanak fent, vagy éppen százmilliókkal megtámogatott, az elérést csúcsra pörgető szereplők. Ez a számosság ad teret egy olyan médiakörnyezet kialakulásának, ami mikor mennyire hatékonyan, de összességében képes betölteni a szerepét a közéletben.
Van tér arra, hogy kinevelődjenek újabb és újabb generációk, akiknek a tagjai a legkülönbözőbb szerepfelfogásokat vallják: vannak klasszikus „watchdog” újságírók, akik krédójuknak a hatalom birtokosainak ellenőrzését és kérdőre vonását teszik meg. Vannak higgadt elemzők, szakértők, vannak forradalmár véleményvezérek, vannak világnézeti alapállásból írók, vannak a tömegeket szórakoztatni akarók, és vannak propagandisták is, akik egy párt vagy szereplő érdekeinek felelnek meg.
A közéleti-politikai újságírás piaci telítettségének további előnye, hogy lehet hova nyúlni példaképekért és jó gyakorlatokért.
De ami a legfontosabb: a piac telítettsége adja a közéleti-politikai újságírás hatóerejét! Mert a nagy számok törvénye alapján a piac ki fogja termelni magából azokat az újságírókat, azokat a sztorikat, azokat az akaratokat, amik érdemi változást hoznak a közéletben.
Így bukott bele idén februárban Magyarországon már a második köztársasági elnök egy újságíró által kirobbantott botrányba. Így járult hozzá saját kampányának öngyilkosságához egy miniszterelnök-jelölt 2022-ben, amikor az újságíró releváns kérdésére válaszolt. Így képes uralni egyetlen, a social médiát értő influenszereket alkalmazó és pénzzel jól megtolt médium a social médiában megjelenő politikai narratívákat egy kampányban.
...csak éppen nem a startupvilágban
Tegyük fel a kérdést: mikor volt a hazai startupmédiának ehhez mérhető hatása az ökoszisztémára? Lehet velem vitatkozni, de szerintem – a már említett humánerőforrás-hiány miatt – soha.
Pedig nagy szükség lenne egy virágzó, plurális médiakörnyezetre, ami tisztítani tudja az ökoszisztémát, felszínre hozva azokat a sztorikat, amiket most csak fojtott hangon mesélnek egymásnak a szereplők a kávéházi asztalok homályában. Szükség lenne egy olyan sokszínű, sok hangon szóló startupmédiára, ami rendszerszinten képes betölteni az ökoszisztéma fejlesztését szolgáló funkciók sokaságát, kezdve a jó és rossz példák felhangosításától, a szereplők összekötésén és a célcsoportok elérésén át, egészen a szakmai döntéshozás megkönnyítéséig vagy a tabutémák feszegetéséig.
Az ilyen hatások eléréséhez a szerepfelfogások egy része már megvan: Gosztola Beatrix a panelbeszélgetésünkben elmondta, hogy a Growth azzal tud hozzájárulni az ökoszisztéma fejlődéséhez, ha segíti megjelenéssel a projekteket még akkor is, ha a piac nem validálta az életképességüket. Annyi nehézsége van ma egy magyar startupnak, ne a médiától kapjanak már újabb pofont.
A másik véglet a Forbes: mint azt Golovics Milán kifejtette, nekik nem céljuk az ökoszisztéma felemelése, ők egyszerűen csak jó sztorikról szeretnének írni (amivel amúgy ők is hozzájárulnak az ökoszisztéma építéséhez) – éppen ezért nem mennek át a szerkesztői szűrőn azok a projektek, amik várhatóan bebuknak. Suri Imre a praktikusság mentén a szórakoztatást vagy az újdonság varázsát tette meg a Jazzy Rádió vezérlőelvének.
Mindegyik megközelítés legitim, mindegyik kell, de egyikből sincsen elegendő, és rengeteg szerepfelfogás hiányzik még:
például a „watchdog”, aki a startupvilág hatalommal bíró szereplőit ellenőrzi piaci és állami oldalon egyaránt; a higgadt elemző, aki szakértőként tárgyilagosan nyilatkozik meg egy-egy témában; a jó értelemben vett provokátor, aki a status quo adta keretek felborításával mutat rá az ökoszisztéma működésének hibáira; a véleményvezér, aki nem csak egy-egy cikk erejéig foglal állást az ökoszisztémában fontos kérdésekben; a szolgáltató, aki a megbízó céljaihoz igazítja a munkáját.
Az ökoszisztéma szempontjából hibát követ el a Growth, a Forbes és a Jazzy is, amikor a saját szerepfelfogásukba burkolózva ignorálják a startupmédia piacának élettelenségét és a piacról hiányzó szerepekből adódó károkat. És hibázom én magam is, amikor látva a tátongó gap-eket egyik szerepfelfogástól a másikig szédelgek, és így nem tudok önazonos identitást felépíteni újságíróként.
Rengeteg ok lehet a háttérben
Hogy miért kong az ürességtől a magyar startupmédia-piac, csak találgatni tudok. Mert sosem volt hagyománya Magyarországon? Mert nincs rá igény? Mert lett volna rá igény, de azt senki nem tudta kielégíteni? Mert eleve sokkal kevesebb a potenciális fogyasztója a médiának a startup-ökoszisztémában, mint a közéletben? Mert az éles konfliktust, ami a politikai-közéleti újságírás meghatározó mozgatórugója, eltolja magától a startup (és alapvetően az üzleti) szféra arra hivatkozva, hogy „ki tudja, mikor lehet még szükségem mások jóindulatára”?
Talán ezek mindegyike, talán egyik sem játszik szerepet. Őszintén nem tudom.
Egy viszont biztos: amíg nem sikerül skálázni a startupmédiában dolgozók számát, addig a média marad az, ami most is: egy kihagyott ziccer a startup-ökoszisztéma számára.
NYITÓKÉP: Kása Zita
