Az innováció az új arany, a startupvállalkozók pedig korunk aranyásói. Ezt a lehetőséget fedezték fel a befektetők, vállalkozók, és ennek eredményeként virágzó startup-ökoszisztémák, valamint központok alakultak ki a fejlett országokban. Katona Bence Gergelynek, a Hiventures Zrt. vezérigazgató-helyettesének az írása.
Ezek a startupközpontok sorban indítják útjára a legújabb technológiai megoldásokra, innovatív üzleti modellekre épülő startupóriásokat, amelyek néhány év alatt akár több milliárd dollár értéket képviselve iparágakat képesek átrendezni. Az elmúlt néhány esztendőben hazánkban is egyre többen jelentették be, hogy hamarosan régiós startupközpont lesz Budapest. Ezzel kapcsolatban sokan szkeptikusak, hiszen az egész régióban nagy verseny van ezért a posztért, gondoljunk akár csak a pár órára fekvő Bécsre, Prágára, Pozsonyra vagy Varsóra.
A kérdés az, hogy mekkora esélyünk van.
Magyarországon a tudatos startupökoszisztéma-építkezés 2010 körül kezdődött meg mind állami, mind piaci oldalról. A hazai ökoszisztémát tekintve a magyar „unikornisok”, a Prezi, a Ustream, a LogmeIn, az NNG felnőtté válását követően új korszak kezdődött. Ezek a cégek úttörői voltak a startupközösségnek, az üzleti sikereik mellett pedig elévülhetetlen szerepük volt és van a közösségépítésben, a startupkultúra hazai és régiós fejlődésében. A jelenlegi, tudatos ökoszisztéma-fejlesztésben, a privát szereplők mellett releváns jelenléttel lépett be az állam, valamint a nagyvállalati szektor.
Az állami szerepvállalás mértékéről megoszlanak a szakmai vélemények, hogy a szabályzói funkción felül milyen mértékben érdemes ösztönző programokkal vagy akár finanszírozóként bekapcsolódnia a startupvállalkozások fejlesztésébe. Számos tanulmány, illetve jó példa (Írország, Észtország, Németország) bizonyította, hogy az államnak mint finanszírozónak kulcsfontosságú szerepe van a startup-ökoszisztémák kialakulásában, illetve azok fejlődésének felgyorsításában.
Hazánkban 2010-ben a kockázatitőke-iparág motorjának berobbanásához is a szikrát a többségében közpénzből finanszírozott Jeremie tőkeprogram elindulása adta. Ennek keretén belül részben EU-s forrásból közel 130 milliárd forint kockázati tőke nyílt meg a hazai kkv-k előtt.
Azonban az ígéretesnek tűnő program ellenére a startupvállalkozók továbbra sem vagy csak nagyon szigorú feltételek mellett tudtak finanszírozást bevonni a korai életszakaszokban. A befektetőknek pedig komoly kihívást jelentett megtalálni az üzletileg ígéretes, befektetésre alkalmas startupvállalkozásokat, főként az úgynevezett konvergenciarégióban.
Hol az igazság? Startup újkor!
Mindkét oldalon. Amint azt a statisztikákból láthatjuk, a Jeremie-alapkezelők csak nagyon alacsony volumenben valósítottak meg korai fázisú startupbefektetéseket. Ennek egyik fő oka az utánpótlás hiánya és az e fázisra jellemző kockázati faktor aránytalanul magas mértéke volt.
Nemcsak a magyar, de általánosságban a kelet-közép-európai startupvállalkozók joggal panaszkodhatnak, hiszen az egész régióra jellemző a kockázatitőke-forrás alacsony mértéke.
Annak ellenére, hogy a kelet-közép-európai startupkultúra virágzásnak indult, 2016-ban az EU-ban létrejött összes kockázatitőke-befektetés csupán 2,3 százaléka történt e régióban. Ez ügylet szintjén 233 befektetést jelentett közel 100 millió euró értékben, amelyből csak 55 fókuszált a magvető életszakaszra.
Ennek ellenére sokan továbbra is azt állítják, hogy az elkövetkezendő 5-7 esztendőben a hazai piacon megnyíló 200-300 milliárd forint kockázati tőke túlzó mértékű.
Jól működő startup-ökoszisztéma kiépülése nélkül ez valóban az lenne, hiszen a finanszírozáshoz való hozzáférés csak egy a sok összetevő közül a siker receptjéhez. A pénz önmagában nem elegendő a sikeres vállalkozások megszületéséhez. Ezért nagyon fontos az állam és a piaci szereplők aktív közreműködése, együttműködés a közös cél érdekében.
A teljes cikket elolvashatja a StartUP! Magazin legfrissebb számában. A lapot megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy előfizetheti ide kattintva.
