Azt tapasztalom a hazai ökoszisztémában, hogy a szereplők döntő többsége önmagáról zeng dicshimnuszt, ha elér valamit, miközben a probléma, amit megold, olcsó díszletté silányul. Balogh Petyáék viszont pont fordított logika mentén gondolkodnak a PR-ról és a marketingről.
Az alábbi véleménycikket Petróczi Rafael, a Startup Online újságírója írta – ennek ellenére az nem tükrözi a Startup Online minden tagjának véleményét. Ha tetszik, oszd meg, ha vitatkoznál vele, írj nekünk!
+ + +
„Hogyan tudod felépíteni a márkádat óriási büdzsé nélkül? A siker kulcsa nem mindig a reklámokra elköltött milliókban rejlik, hanem okos PR-stratégiákban, kreatív partnerségekben és egy jól felépített márkasztoriban. Ezen a meetupon bemutatjuk, hogyan érd el, hogy rólad beszéljenek – hirdetések nélkül is!”
Ezzel a szöveggel hirdette meg a STRT a március végi, ingyenes marketing meetupját, amin Najoua Belayane, a Munch PR- és partnerkapcsolati vezetője, az Agence Najoua kommunikációs ügynökség alapítója, valamint P. Tóth András sorozatvállalkozó tartott előadást a résztvevőknek. Az esemény tulajdonképpen hasznos use-casek sorát állította az érdeklődők figyelmébe, kezdve a Munch és a This is Redy menstruációs bugyikat forgalmazó cég közös kampányától, egészen az András által társalapított CodeBerry Programozóiskola felfutásáig és bezárásáig.
Rekordszámú megrendelés és több százezer ügyfél, fillérekből
Elsőre semmi közös pont nincs egy élelmiszermentő platform és egy menstruációs bugyimárka között – aztán kitalálták a felek, hogy nőnapra időzítve együtt hívják fel arra a társadalmi tabura a figyelmet, hogy teljesen természetes az, hogy a nők a menstruációt megelőzően fokozott éhséget éreznek, és sokszor fura ételkombinációkat kívánnak meg.
A kampány során – mint azt Najoua kifejtette – olyan mentett ételeket lehetett rendelni a Munch oldaláról, amiket a nők tipikusan fogyasztanak a premenstruációs szindróma (PMS) időszakában, továbbá olyan videók születtek, amikben tabuk nélkül lehetett beszélni a menstruációról és a PMS-ről.
Az eredmény: több száz komment és rekordszámú megrendelés a PMS ételeket tartalmazó Énidő Boxra a Munch Marketen keresztül.
A 2016-ban alapított CodeBerry pont abban az időben jött létre, amikor boldog-boldogtalan programozási lázban égett, a plafont verdeső fizut álmodva magának. Sok évig a CodeBerry volt az első lépés azoknak, akik a semmiből vagy minimális tudással meg akarták tanulni a programozás alapjait. Bár a vállalkozást nem lehetett végül pénzügyileg fenntarthatóvá tenni, és tavaly be kellett zárni, az mégis
a világ 43 országából 200 ezer embernek segített az anyanyelvén megismerkedni a programozás világával, és 15 ezer fő mélyebben is elmerült benne, nem ritkán tényleg jól fizető állásokba kerülve.
Abban, hogy ennyien választották a CodeBerryt, nagy szerepe volt a csapat terjeszkedési stratégiájának. Mint azt P. Tóth András elmondta, nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy partnerkapcsolatokat alakítsanak ki az IT-szektorban, akik a kezdőbb szinten lévőknek előszeretettel ajánlották a CodeBerryt. Így fordulhatott elő, hogy ezek a cégek egy-egy jelentkezőnek azt mondták: „Nézd meg először a CodeBerry oldalát, végezd el a képzésüket, és utána gyere vissza hozzánk!”
Olcsó díszletté silányul a probléma, amire az ökoszisztéma a megoldásokat hozza
Ezekben a sztorikban az a közös, hogy a marketinget nem a szereplők termékére vagy szolgáltatására hegyezték ki, hanem arra a problémára, amit az megold.
Társadalmi probléma az a szégyen, amit a mai testképzavaros világban éreznek a nők akkor, ha sokat esznek – miközben természetes, hogy a szervezet igyekszik bebiztosítani magát energiával a közelgő menstruációra, és külső forrásból pótolni a boldogsághormonként emlegetett szerotonint, aminek a szintje a PMS alatt lecsökken.
Iparági probléma volt, hogy az IT-szektor hogyan képezze ki azt a programozói tömeget, ami beáramlott a piacra, és hogyan irányítsa az embereket a megfelelő platformokra.
Úgy látom, hogy sajnos az, amit a Munch és a CodeBerry csinált, inkább a kivétel, mintsem a szabály.
Azt tapasztalom a hazai startup-ökoszisztémában, hogy a szereplők döntő többsége ugyanazt az unalmas, szürke sémát követi: elérek egy számomra fontos mérföldkövet, és azt nyomom bele a célközönség arcába.
Gyártom ezerrel a sikerhíradós posztokat, nyomom rá a hirdetéseket, írom magamról a dicshimnuszt zengő PR-közleményeket, pózba vágom magam, és gyűjtöm az üres, semmitmondó gratulációkat LinkedIn-en, és hogy ne lógjon ki a lóláb, néhány referenciaszeméllyel is kimondatom, hogy milyen király vagyok.
Persze, megemlítem a problémát, amire megoldást kínálok, esetleg még hozok is pár jobb vagy rosszabb minőségű statisztikát, hogy alátámasszam az állításaimat, de a fókuszban végsősoron én vagyok, maga a probléma pedig a promóció olcsó díszletévé silányul.
Na de hogy jön ide a STRT?
Többedik alkalommal a STRT által az újságíróknak szervezett háttérbeszélgetéseken ülve azt látom:
Balogh Petyáék pont fordított logika mentén gondolkodnak a PR-ról és a marketingről, mint a többség.
Kiváló példa volt erre az idén indult nagyvállalati innovációs szolgáltatásuk, ami azt célozza, hogy a nagyvállalatokat érzékenyítse arra, hogy mi fán terem az innováció, és a gyakorlatban is erősítse az ügyfél innovációs képességeit.
A tanácsadás indulásának apropóján szervezett háttérbeszélgetésen viszont Végvári-Gerencsér Dorka, a STRT nagyvállalati innovációs üzletágának vezetője nem azzal foglalkozott másfél órán keresztül, hogy hogyan néz ki az innovációs tanácsadás menete és az miért jó, hanem azt a megannyi tapasztalatot mesélte el, hogy a nagyvállalati berkekben hogyan és miért fojtják meg az innovációt, miközben úgy tesznek, mintha innoválnának. Ezt nevezte ő innovációs színháznak.
Dorka mellé odarakták Balogh Petyát, hogy úgyszint a problémáról beszélve, szakértőként kiegészítse az elhangzottakat – meg hát valljuk be, az olvasottság növeléséért is.
Az eredmény: egy kompetenciát és hitelességet demonstráló szereplő, akit az ügyfél nem azért fog felkeresni, mert ezredjére is feldobta neki a Facebook a rá targetált hirdetést, hanem azért, mert képes elhinni neki, hogy valóban érti a problémát, és tud segíteni.
A plot twist, hogy pont ugyanezt csinálta a STRT az ingyenes marketing meetuppal is, aminek a leírásában egy szóval sem említették azt, amit P. Tóth András az esemény végén, mintegy mellékesen – nem szó szerint idézve, csak lényegében – bemondott: „És egyébként mindarról, amit most Nazsival elmeséltünk, van egy egész napos képzésünk Klausz Melinda közösségimédia-szakértővel kiegészülve. Ha tetszett, amit itt kaptatok, és akartok még többet, keressetek meg minket!”
NYITÓKÉP: Kása Zita
