Az Ares Industries a jelenlegi hajó elleni rakétáknál tíszer kisebb és tízszer olcsóbb cirkálórakéták fejlesztését tűzte ki célul, ami megoldaná az USA lőszerhiányát a tengeri hadviselésben. De hogyan kerül a képbe Tajvan és Kína? Elmagyarázzuk.
„Miközben a világ az ukrajnai és közel-keleti konfliktusokra koncentrál, sokkal közelebb vagyunk egy Tajvani-szorosban zajló háborúhoz, mint azt a legtöbben gondolnák.
Egy tajvani háborúban hetente több ezer hajó elleni rakétát lőnénk ki, és a készleteink napok alatt elfogynának. A háborútól való elrettentés legjobb módja, ha elegendő rakétát tudunk gyártani ahhoz, hogy versenyképesek legyünk”
– így kommentálta az X-en Jared Friedman, a világhírű amerikai akcelerátor és kockázatitőke-társaság Y Combinator egyik partnere, hogy az Y Combinator először a történelmében egy védelmi technológiai startupot vett a szárnyai alá az Ares Industries-szal, amely azt ígéri:
az USA Védelmi Minisztériuma által igényelt hajó elleni cirkálrórakéta-képességeket tízszer gyorsabban és tízszer kisebb méretben fogja tudni garantálni, mint eddig bárki a piacon.
Hogy jön ide Tajvan?
Friedman posztja az amerikai kül- és védelempolitika egyik évtizedes problémját feszegeti. A Csendes-óceánon, Kína délkeleti partjainál elhelyezkedő Tajvan Ázsia egyik legfejlettebb állama, napjaink chipgyártásában megkerülhetetlen szereplő. Területe a 36 ezer négyzetkilométert, népessége a 24 millió főt súrolja alulról.
Ahogyan a 24.hu cikke jól összefoglalja: a sziget a 20. század első felétől a Japán Birodalom részét képezte, mígnem azt a II. világháborút követően Kína szerezte meg. Az ezzel szinte egyidőben újra lángra kapó kínai polgárháborúban a Csang Kaj-sek vezette nacionalisták a tajvani szigetre szorultak vissza, mígnem a szárazföldön megalakult a Kínai Népköztársaság, és Tajvan is megalakította a Kínától független kormányát.
A szigetország hovatartozása azóta is visszatérő, éles politikai konfliktusok eredője:
Kína külpolitikájának alapvetése, hogy saját tartományaként tekint Tajvanra, és anyaállamként egyesíteni kívánja a Tajvani-szoros mindkét oldalán élő kínaiakat. Tajvan ugyanakkor igyekszik megőrizni autonómiáját, egyre erősödik is a különálló, tajvani identitás a lakosság körében
– céljai eléréseben pedig erős szövetségese az 1949-es de facto függetlenedése óta Tajvannak az Amerikai Egyesült Államok.
Az USA számára elsősorban gepolitikai jelentősége van Tajvannak. Mint azt Matura Tamás Kína-kutató, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója kifejtette: „A kínai népesség 92 százaléka Tajvantól nem messze, az ország keleti és délkeleti területén zsúfolódik össze, azon belül is elsősorban a partvidéken. A Tajvannal szemközti Fucsien tartomány egész Kína egyik legfejlettebb területe, de nagyon közel van Kanton, Hongkong, Sencsen és Sanghaj is.”
Aki tehát Tajvant uralja, potenciálisan hatalmas befolyással van Kínára, egy katonai konfliktus esetén pedig Tajvanról támadható lenne a kínai népesség és gazdaság egy jelentős része. Tajvan ilyen értelemben egy geopolitikai aduász az Egyesült Államoknak, ami gátolja a kínai erősödést az ázsiai-csendes óceáni térségben.
Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben az USA mindig segítségére sietett Tajvannak, ha kiéleződött a konfliktusa Kínával, elsősorban diplomáciai fenyegetőzésekkel. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok dollár milliárdokkal segíti a szigetállam felfegyverzését egy esetleges háborúra, és az sem, hogy a kínai startupok útját is igyekszik elvágni a tajvani gazdaságtól, például a félvezetőgyártás terén globálisan megkerülhetetlen Taiwan Semiconductor Manufacturing-től (TSMC).
És noha az amerikaiak sosem ismerték el hivatalosan Tajvant független, önálló államnak (ezt a mai napig csak 13 állam tette meg világszerte, Európában egyedül a Vatikán), és nem is kötelezték el magukat a megvédésére egy esetleges katonai konfliktusban, de
az amerikai szövetségi rendszer felbomlását veszélyeztetné azzal az USA, ha nem sietne régi szövetségese megsegítésére egy Kína-Tajvan fegyveres konflitkusban.
Márpedig a háború szele időre időre érezhető a térségben. Visszatérőek a diplomáciai odamondogatások, a katonai erőfitogtatások és a látványos hadgyakorlatok a határok közelében Tajvan és Kína között.
Hetek alatt elfogyna az USA rakétakészlete egy tajvani háborúban
Itt jön a képbe az idén májusban két, védelmi techológiai területen jártas szakember, Devan Plantamura és Alex Tseng által alapított Ares Industries. Mint az Y Combinator honlapján az alapítók írják: egy Tajvani-szorosban vívott háború nem hasonlítana arra, amit Ukrajnában vagy a Közel-Keleten láthatott a világ, és Kína ellen a leghatékonyabb fegyver a nagy hatótávolságú hajó elleni rakéta lenne.
Az USA rakétakészlete azonban egy ilyen háborús helyzetben hetek alatt elfogyna – mutatnak rá az Ares Industries alapítói –, ráadásul a fegyverek túl nagyok és drágák, amiket nagy cirkálók és rombolók megsemmisítésére fejlesztettek ki.
Kína pedig nemcsak hogy felülmúlja az amerikai haditengerészeti képességeket, de a nagy rakéták kilövése sem indokolt a kínai haditengerészet jelentős részét képező, kisebb korvettek, fregattok és pilóta nélküli hajórajok ellen.
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Haditengerészetének egyik fregattja. Forrás: Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete / PICRYL
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Haditengerészetének egyik fregattja. Forrás: Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete / Éppen ezért az Ares a jelenlegi hajó elleni rakétáknál tíszer kisebb és tízszer olcsóbb cirkálórakéták fejlesztését tűzte ki célul, amik kompatibilisek lesznek a jelenlegi kilövőplatformokkal, és több száz mérföldes távolságból lesznek képesek megsemmisíteni a célpontot.
Az Ares Industries állítása szerint jól halad a prototípusépítéssel, május óta eljutottak a saját tervezésű modellek repülési teszteléséig.
Az alapítók célja, hogy 2025 Q2 végefelé már működő rakétarendszereket szállíthassanak le az első ügyfeleknek – és ehhez most az Y Combinator segítségét is megkapták.
Első körben leginkább tehetséges repülőmérnököket keres a startup a prototípusok megépítéséhez.
Ahogyan Jared Friedman kifejezte,
szerinte az Ares fejlesztése akkora változást hozhat a rakétaiparban, mint Elon Musk és a SpaceX tette évekkel ezelőtt.
Egyúttal Friedman és maga a startup is kifejezte, hogy a cél nem a háború, hanem Kína háborútól való elrettentése az USA tengeri lőszerhiányának megszüntetésével.
NYITÓKÉP: Az Ares Industries rakétáinak rajza. Forrás: Ares Industries / Y Combinator
