400 ezer euró értékű befektetést és a Deutsche Telekom inkubátorprogramjában (Hubraum) való részvételi jogot kapott a CloudStorm, egy magyar cég, amely robotikai szoftverfejlesztéssel foglalkozik. A technológia neve RPA (Robotic Process Automation), azaz gépies feladatok elvégzését megtanuló program-robotok fejlesztésén dolgoznak, így szabadítva meg minket az unalmas adminisztrációtól. Az alapítóval, Salamon Dáviddal beszélgettünk.
Hogyen mutatnád be röviden a projekteteket?
Amit mi csinálunk, egy olyan eszköz, amivel nagyon egyedi munkafolyamatokat is lehet és érdemes automatizálni. Például meg tudjuk tanítani egy robotnak, hogy minden hétfőn lépjen be egy rendszerbe, onnan szedje ki ezt az adatot, lépjen be a másik rendszerbe is, és oda írja be. Így elkészülhet egy számla vagy egy jelentés anélkül, hogy bárki egyszer is átmásolna valamilyen adatot egyik alkalmazásból a másikba.
Mesélj egy kicsit a kezdetekről!
A mi esetünkben is fontos volt a példa, hogy más cégekben is dolgoztunk már korábban, tehát nem ez volt az első munkahelyünk. Alapítótársaim nagyvállalatoknál dolgoztak, én pedig a startupos tapasztalatot hoztam a cégbe. Korábban két startupban dolgoztam, az egyikkel Chilében, a másikkal pedig Észtországban vehettem részt egy-egy startup rendezvényen.
Hogy jutottál ki ezekbe az országokba?
A legérdekesebb talán az észt tapasztalatom, mert ott nem csak alkalmazott voltam, hanem alapító is. Egyetemista ismerősökkel kitaláltuk, hogy csinálunk egy céget közösen, ami egy online oktatási start-up lett, aztán jelentkeztünk New Yorktól Tallinnig különböző startup programokra. Így jutottam el Észtországba, és azt láttam, hogy nagyon sok a hasonló cipőben járó startup, akik mind kapnak valamilyen támogatást például egy ilyen programban, tehát van egy jó ötletük és van egy kis pénzmagjuk, amit szeretnének hasznosan elkölteni, de nincsen elég emberük arra, hogy a vállalkozásuk informatikai hátterét is megépítsék. Innen jött az ötlet, hogy keressük meg ezeket, írjunk ezeknek a startupokat, kérdezzünk rá, hogy kell-e segítség…
Egy barátommal küldtünk egy e-mailt egy levelezőlistára és másnapra heten jelentkeztek az ott lévő startupok közül, hogy igénybe vennék ezt a szolgáltatást.
Nem volt se cégünk, se semmi, csak egy ötlet, amit rögtön validáltunk, láttuk, hogy lenne erre igény. Tulajdonképpen nekünk hamarabb voltak ügyfeleink, mint hogy értettünk volna az amúgy a szakmánkká váló webfejlesztéshez. Elkezdtünk növekedni, egyre nagyobb ügyfeleink lettek, és voltak közöttük, akiknek már nem iPados alkalmazás vagy weboldal kellett, hanem az üzleti folyamataikhoz szerettek volna szoftvereket, amiket gyakorlatilag ketten fejlesztettünk az alapítótársammal.
Azt láttuk, hogy ha modern fejlesztői eszközöket használunk, akkor nagy vállalatokat is ki tudunk szolgálni két-három fős csapatként.
Elkezdtek jönni az igények különböző nagyobb cégektől, a legkülönbözőbb szoftverekre, de igazából az összes probléma lényege az volt, hogy embereknek a manuális munkáját kellett segíteni vagy kiváltani, hogy pl. ne kelljen copy/paste-eléssel tölteniük az egész napot, csak azért mert nincs összekötve az Excel és egy adatbázis, vagy az SAP és egy másik alkalmazás.
Ez a közös jelleg szépen lassan elvitt minket az egyedi fejlesztésből a termékfejlesztés felé, hogy ne csak egyenként próbáljuk megoldani a problémát, mindig előröl kezdve, konzultációs jelleggel, hanem inkább csináljunk valamit, ami hosszú távon akár több száz, több ezer cég akár millió dolgozójának a napi munkáját tudja segíteni.
Ha elkészül egy ilyen „mintairoda”, ahol minden automatizálva van, nincsen abból probléma, hogy állandóan tovább kell fejleszteni, hiszen nincs két teljesen ugyanolyan cég?
Igen, pont ez az, hogy minden vállalat más és ezért nem lehet ilyen mintákban gondolkodni. Előfordul, hogy valakik megvesznek egy nagyon drága rendszert, mondjuk egy SAP-t, és utána lehet, hogy a bekerülési költségnek megfelelő összeget költenek arra (sokszor feleslegesen), hogy egyedivé tegyék. Innentől kezdve viszont egyre rugalmatlanabbá válik a rendszer fejlesztése, mígnem végül odáig jutnak, hogy a munkatársak nagy része azzal foglalkozik, hogy adatot mozgat egyik rendszerből a másikba.
Tehát a manuális tevékenység van leprogramozva igazából, ami különböző cégek, rendszerek esetében is működik?
Igen, nekünk kvázi Lego kockáink vannak, amiket kombinálni tudunk, aszerint, hogy az Excellel vagy az SAP-vel, vagy a böngészővel kell-e dolgoznunk éppen.
Milyen kihívások állnak előttetek ezt követően, mit terveztek az elkövetkezendő egy-két évre?
Az a célunk, hogy startupból olyan céggé váljunk, ami nem veszíti el a rugalmasságát és az innovációs képességét. Épüljön a brandünk, miközben üzembiztosan tudjunk sok robotot előállítani, azaz három éven belül egymillió munkaórát tudjunk kiváltani.
Nagyon jól hangzik. A befektető csapattól milyen segítséget kaptok vagy kaptatok, hogy látod ezt a kapcsolatot kettőtök között?
Elsősorban kredibilitást ad egy befektető. Mivel mi inkább nagyvállalatokat szolgálunk ki a termékünkkel, az hogy mind a két befektetőnk nagyvállalati körből érkezik, a Deutsche Telekom és az OTP Bank leányvállalataiból, jó visszajelzés azoknak a cégeknek, akikhez bekopogunk, hogy érdemes velünk dolgozni.
De az eddigi munkáitok alapján is lehet látni, hogy komolyan veszitek a vállalkozást és kitartóak vagytok!
Igen, csak mindig rizikó egy startuppal dolgozni. Ha van valakinek egy jó ötlete, alapít erre egy céget, aminek van tíz-húsz-harminc millió forintos éves árbevétele, ezt kikacagják a nagyvállalatok, ha fogalmazhatok így.
Ha egy startup elindul egy tenderen, a kiiíró cég nem lehet biztos abban, hogy itt lesz a cég még jövőre vagy öt év múlva. Ezt a bizonytalan státuszt változtatja kiszámíthatóvá egy hosszú távú befektetés.
Tehát a startup hitelességének megerősítése legalább olyan fontos, mint a tőkebefektetés maga?
Igen, egyértelműen. Egy pénzügyi injekció után hosszabb lesz a kifutása a cégnek, mert ugye egy startup, – hacsak nem nagyon szerencsés iparágban, jó időben és meglévő termékkel érkezik – , akkor sokáig pénzt éget. Erre mindenkinek fel kell készülnie, aki vállalkozásba kezd.
Egy másik előnye a befektetőnknek, hogy megnyitja előttünk a kapukat. A Deutsche Telekom a krakkói irodáján keresztül fektet be, így a Krakkóban megrendezésre kerülő rendezvényeken például megjelenhetünk, bemutatnak az ő ügyfeleiknek. Azt szoktuk mondani, ha valaki befektetőt keres, „smart money”-t (pl. kapcsolatok, tapasztalatátadás, hitelesség) találjon. Nincs erre garancia, de mi úgy látjuk, hogy a Deutsche Telekom nagyon sokat dolgozik azért, hogy azok a startupok, amikbe ők befektetnek, kapjanak megjelenési lehetőséget a saját cégcsoporton belül.
Mennyi időbe került nagyjából befektetőt találni?
Megtalálni egy lehetséges befektetőt hamar lehet, de sokáig tartott, – másfél évig körülbelül – mire sikerült megállapodni.
Másfél évig?
Másfél év volt, onnantól kezdve, hogy a Deutsche Telekommal először találkoztunk. Nem rajtuk múlt, hanem sok minden máson. Mindenkinek mérlegelnie kell, hogy mik a lehetőségei és annak fényében keresni. Ha egy cégnek csak három hónapra elegendő pénze van, akkor célszerű magánszemély befektetőt, üzleti angyalt keresni, egy nagyvállalati befektetés hosszabb idő.
A befektető választást jól át kell gondolni és szükség szerint tanácsadót igénybe venni, aki már látott ilyen ügyeket.
Térjünk át a te személyes érdeklődésedre, már a középiskolában voltak efféle terveid?
Igen, voltak ilyen irányú elképzeléseim. Informatika szakos osztályba jártunk középiskolában, szóval megvolt a hátterünk.
Mindhárman osztálytársak voltatok?
Nem, csak ketten, a harmadik alapító az egyetemen lett csoporttársunk. Persze nekünk is vannak konfliktusaink, de azért ismerjük egymást elég régóta ahhoz, hogy tudjuk ezt kezelni, és ez nagyon fontos.
Összességében előnyös, hogy többen álltok a cég mögött?
Igen. Egyedül nehéz, ezért mindenképpen kedvező, ha egy vagy két társalapítóval kezd neki valaki a startupozásnak. Egyszerűen jó, ha vannak visszajelzések a csapaton belül is, megoszlik a felelősség, van kinek a vállán elsírni a bánatunkat.
Hazai pályán illetve külföldi terjeszkedés terén mik a terveitek?
A hazai kis-és középvállalatok is érdeklődnek a megoldásunk után. Itthon az a feladat, hogy minél több cég, kisvállalati tanácsadó ismerje a szolgáltatásunkat. A nagyvállalati szektorban Közép- és Nyugat-Európában szeretnénk terjeszkedni, Skandináviába, esetleg az USA-ba belépni a termékünkkel. Magyarországon a nemzetközi nagyvállalatoknál nincsen olyan döntéshozó jogosultság a cégeknél, hogy informatikával kapcsolatos kérdésekben itthon tudjanak dönteni. Egy magyar vállalatnál igen, de ha egy multinak a magyar leányvállalatáról beszélünk, akkor a döntés sokszor nem Magyarországon születik, ezért érdekünk, hogy a nagyvállalatok központjaihoz közelebb kerüljünk.
Szerző: Csizmadia Katalin, MOHA Ház
