„Ha valamikor, akkor most nagyon jó startupnak lenni Magyarországon” – mondja Balogh Péter, és senki másnak a szájából nem hangzik ez talán ilyen hitelesen. Gyerekként programozó szeretett volna lenni, s ez olyan jól sikerült, hogy startupper lett, akkor, amikor ez még nem volt menő.
Aztán a következő fejezetben nyugdíjas évekre vágyott, de hogy, hogy nem cápa lett. A Baconsult alapítója, több, mint húsz startupos portfóliót kezel, feleségével közös startupot vezet a siker útján, és egészséges munkamániával fűszerezett derűvel menetel előre a hazai startupélet meghatározó karaktereként. Sztorizgatás, lehetőségek és kihívások, hovatovábbok az interjúban. | Jánoska Rita
Azt írod a LinkedIn profilodban, hogy az egyetemi éveid rövid és tartalmas kalandot jelentettek. Mi az, ami miatt ez így alakult? Mi zökkentett ki?
Igazán sosem éreztem magam jól az iskolapadban. Mindig az érdekelt, hogy én magamtól mire tudok rájönni – főleg a kis számítógépemen -, mi az, amit én tudok létrehozni. A tanulás mindemellett másodrangú, szükséges rossz volt. Szerencsés voltam, mert ha kicsit is figyeltem, akkor már nem kellett izgulnom, mert valahogy mindig ragadt rám annyi, hogy jók legyenek a jegyeim. Az egyetemen már jól ismertem a programozás rejtelmeit, ezért abban mélyültem el – és mivel volt ilyen opció: elkezdtem nem bejárni. Ekkor már tudtam, hogy én szeretnék valami sajátot, egy szoftvercéget fogok alapítani. Az egyetem a maga „Hőkazánok méretezése” típusú tárgyaival nem vitt ehhez közelebb…
Mi fogalmazódott meg benned akkor, mikor felálltál az iskolapadból?
Az, hogy nekem erre nincs időm. Sokallottam azt az öt évet, amíg engem ott még tanítani szerettek volna. Ezzel párhuzamosan megtalált egy ötlet és egy tulajdonképpeni befektető, hogy itt az internet, írjunk rá egy keresőprogramot.
Szóval már a kilencvenes években startupper voltál, ha volt befektetőd.
Tulajdonképpen igen – csak nem tudtam. Babzsákfotelem sem volt, hogy esetleg megsejtsem, csak egy gumimatracom. De a befektető sem az a klasszikus pénzügyi angyal volt: biztosított egy kis lakást a Vámház körúton, ahol én heti hét napban, napi tizennégy órát ülhettem a számítógépem előtt, programozva. Az élelmezésemről is gondoskodott napi néhány zsemle, egy Útitárskrém és egy liter kóla formájában.
Mi lett ennek az eredménye?
Egy olyan portál, ami megelőzte a korát – használtautót és ingatlant lehetett rajta adni-venni. Csomó innováció volt benne, de ahogy ez lenni szokott a legjobb sztorikban – egy év munka után elfüstölt a winchesterem és ezzel köddé vált minden befektetett energia és Útitárskrém is.
Gondolom nem volt biztonsági mentésetek a cloudban…
Nem sajnos, ezek után a befektető sem tartotta fent tovább az albérletet. De valahol azt gondolom ennek így kellett lennie, mert mindeközben felbukkantak az egyetemi cimborák és velük vághattunk bele a következő projektbe. Ez egy gyógyszertárak számára fejlesztett logisztikai rendszer volt, szintén nagyon korszerű és innovatív technológiai megoldással.
Ez a szoftver már megérte a piacra lépést is?
Igen, közel két évnyi közös munkánk volt benne, és csaknem hibátlanul működött – ez a sztori inkább emberi nézeteltéréseken és pénzügyi hullámvölgyeken csúszott el. Egyszer csak addig jutottam, hogy már néhány napja nem ettem, a cigarettát is csak lejmoltam, és a fogkrémem is elfogyott. Ez az eset olyan mértékben vágott alá az emberi méltóságomnak, hogy elkezdtem keresgélni, milyen más lehetőségeim vannak. Ekkor jött szembe az a találat, hogy Finnországba keresnek programozókat, nettó 600 ezer forint a fizetéssel.
Ez most sem hangzik annyira rosszul, de feltételezem, hogy a kilencvenes évek végén több volt ez, mint hívogató.
Bizony, nagyon hamar kiszámoltam, hogy ez például az édesanyám havi bérének a húszszorosa. Szóval mondanom sem kell, vettem egy csak oda jegyet a finnekhez, és kikötöttem a Nokiánál egy magyar csapatban fejlesztő-vezetőjeként.
Mi az, amit ebből az időszakból profitáltál? Mit hoztál magaddal?
Ez egy hároméves kiruccanás volt, ami alatt sokat tanultam és nagy rálátásom lett a nemzetközi technológiai trendekre. Éppen ezért már közben elkezdtem az iPhone-ok szellemi elődjeire, a PocketPC-kre játékokat fejleszteni. Mikor hazaköltöztem, egy évig toltuk ezt egy kis csapattal, azzal a megállapodással, hogy nem veszünk ki belőle pénzt, hanem majd elosztjuk a céget, ha beindult. Közben bezsebeltünk vele díjakat, jött az elismerés, de olyan nagy pénz nem volt benne.
Mi hozta végül azt a nagy durranást, ami után végül már egy valódi cápaként ismerhettünk meg?
A játékcégünknek is nemzetközi jelentősége lett, de azért a sok-sok véletlen folytán összeállt NNG hozta el azt a nem várt sikert, amit talán sokan ismernek. Megtalált néhány komoly üzletember egy térképésszel, hogy fejlesszünk nekik egy navigációs rendszert, a játéktechnológiánk alapjain. Ők egyébként vegyesen magyar és izraeli csapat voltak. Nem nulláról indultunk – és ez sokat segített.
Ekkor már beszélhetünk arról, hogy startupként indultatok?
Úgy vagyok ezzel, hogy szerintem a mi esetünkben menet közben jött meg az étvágy. Elkezdtük csinálni a navigációs rendszert azzal a céllal és szándékkal, hogy Magyarországon és Izraelben működőképes legyen. Fél év alatt 4 emberrel elkészült az első verzió – tényleg annak köszönhetően, hogy összeállt egy olyan gárda, akiknek megvolt a háttérismerete, amihez mi hozzátettük az ezzel jól alkalmazható háromdimenziós játékmotort, pont arra a technológiára, amire nekik szükségük volt. Kereskedőnk is volt, aki el tudta adni – minden összeállt a közös cégben. Később jöttünk csak rá, hogy ez igazán mekkora sztori lehet.
Mi hozta el az NNG nagy áttörését?
2006-ban meg tudtuk valósítani az európai verziót, és kivittük egy német kiállításra. Ott kaptuk azokat a visszajelzéseket, amitől én kicsit meg is ijedtem, mert tényleg ráébredtem, hogy óriási buliba nyúltunk.
Hűha! Mi volt akkor az első gondolatod?
Az, hogy vajon hol fogjuk elrontani. A második viszont rögtön az, hogy nem egy irányba mutatnak a tulajdonosi kör érdekei, és ezt sürgősen rendbe kellene tenni. Szerencsére ez sikerült, ekkor olvadt be az NNG-be a játékfejlesztő cég és ez sokat segített a későbbiekben is. Onnantól kezdve máshogy nyomtuk a gázt.
De gondolom itt is jött még egy-két kanyar.
Igen, kívülről nézve mindig egyenes az előremenetel útja, de belülről inkább egy brazil drámasorozathoz hasonlítanám. Rengeteg munka, feszültség, csődközeli állapotok, váratlan növekedések. Hosszú út volt ez nekem, személyesen is. Én úgy kezdtem, hogy szeretek programozni, majd jött egy pont, hogy stratéga lettem és jó növekedési pályát sikerült tervezni és mellé állítani egy jól működő szervezetet.
Mi vezetett aztán ahhoz, hogy 15 év után kiszálltál az NNG-ből?
Tudod, van egy szokásom, hogy minden tavasszal megkérdezem magamtól, mi az, amit tanultam és mit tanulhatok a jelenlegi tevékenységeimből – ebből mindig meg tudom ítélni, hogy jó helyen vagyok-e az életemben. Így döntöttem el, hogy otthagyom az egyetemet, így jöttem haza Finnországból is. Majd az NNG-s pályafutásomban is eljött az a pont, mikor már több volt a macera, mint a tanulás, így 2013-ban eladtam a tulajdonrészemet és 2015-ben felálltam.
Ezzel párhuzamosan mi történik egy sikeres startupper lelkében? Hogyan élted meg ezt a dübörgő sikert magánemberként?
Nekem ez nagyon kellett, volt egy egész életen át tartó kattanásom és nagyon akartam, hogy sikerre vigyem ezt a céget. De az a helyzet, hogy egy cég, ami rakétával a fenekében az égbe tör ritkán engedi meg azt, hogy a vezetője kényelmes családi életet éljen. Nehéz összehangolni azt, hogy nagyon más nagyságrendben kell otthon és az üzletben a problémákat a helyén kezelni. Ez egy hosszú tanulási folyamat. Sajnos ebből adódtak magánéleti mélyrepülések, végül egy válás is. Idővel persze újra magamra találtam, talpraálltam.
Sok helyen lehet olvasni azt a Baconsult sztori kapcsán, hogy a feleségeddel az NNG után egy nagy, élethosszig tartó pihenést terveztetek.
Igen, a mélyrepülés azt is jelentette, hogy egy év alatt minden óriási fordulatot vett az életemben. Egy válás és az NNG vezérigazgatói székéből való távozás után csak a két lányom maradt a fix pont, minden más változott. Egyetemi szerelmemet, Maját is akkor ismertem meg újra és valóban arról fantáziáltunk, hogy nyugdíjazzuk magunkat. De nagy igazság az, hogy aki egyszer munkamániás volt, az mindig munkamániás marad. Így hamar tele lett a naptár, többszáz startuppal találkoztunk pár hónap alatt – és tulajdonképpen innen indult a Baconsult fejezete az életünkben.
És ha jól tudom, ebben a fejezetben már rég nem csak a Baconsult üti ki a nyugdíjas programokat és a pihenést.
Lett egy saját startupunk egy fura belső motiváció nyomán – ugyanis mindkettőnket mindig érdekelt a HR és saját tapasztalatból tudtuk azt, hogy a startupoknak nincs sem ideje, sem eszközkészlete arra, hogy ezzel a témával komolyabban foglalkozzon. Ugyanúgy, ahogy a Baconsult is hobbiból lett tevékenység, aztán tevékenységből cég – úgy most a Dreamsjo.bs is egy viszonylag komoly céggé nőtte ki magát. No meg megszületett kicsi lányunk, Panni is, úgyhogy valóban nem sokat „nyugdíjaskodtunk”.
Mindezek tetejébe hogyan jött még a „cápáskodás” is?
Nem hiányzott már, de nem tudtam nemet mondani rá. Fontos misszióm az, hogy a magyar vállalkozó és vállalkozás egy friss, pozitív megvilágításból kapjon helyet az emberek fejében, hogy az üzelet, a pénz, a befektető és a vállalkozások értékei minél szélesebb körben eljussanak az emberekhez – na erre nagyon jó csatorna egy ilyen műsor. És mondhatom azt, hogy beváltotta a várakozásaimat ez az edukatív szerepvállalás. Harminc évnek kellett eltelnie a rendszerváltás után ahhoz, hogy a “vállalkozó” szó végre ne a sunyi gazembert jelentse!
Kicsit más vizekre evezve, de ehhez kapcsolódóan: mit gondolsz, milyen ma a magyar startupok helyzete? Mik azok a gyermekbetegségek, amiket talán még mindig magában hordoz?
A piacon hatalmas pénzbőség van, de lényegesen kevesebb a cégépítési és főleg a nemzetközi tapasztalat. Igazából nem a megszerzett befektetői pénz dönti el, hogy melyik startup lesz sikeres, hanem a tapasztalat és a hozzáértés. Nekem az a szimpatikus, aki először is kipróbálja a vállalkozási ötletét. Ha működik, akkor elkezdhet rá pitchdecket készíteni, üzleti tervet írni, céget építeni és kockázati tőkét bevonni.
Gondolod, hogy megfordult a metódus, amit te az NNG fejlődésénél tapasztaltál? Ma már nem evés közben jön meg a startupperek étvágya?
Ez talán abból a sajátosságból fakad, hogy a régióban a befektetett kockázati tőke nagyjából 80%-a állami vagy uniós forrásból származik. A magántőkének igen csekély szerep jut. Hosszútávon ezen dolgoznunk kell, mert torzítóan hathat. Kialakulhat az a helyzet, hogy a támogatás már nem serkenti, hanem megeszi ezt a szektort. De ez a forrásbőség azért nagyon sok szempontból hasznos is, hiszen egyre több a startup, egyre több a tapasztalat, a tudás, a meetup, a siker.
Igen, ebben látványosan fejlődik az ökoszisztéma, azt gondolom.
Pontosan, az első Jeremie-alapokhoz képest ég és föld – rettentő sokat fejlődött az ökoszisztéma. Azt is látom, hogy mind a magántőke, mind az állami befektetések egyre korrektebbek és egyre egészségesebb verseny alakul ki. Ha valamikor, akkor most nagyon jó Magyarországon startupnak lenni. Jól ki vannak szolgálva.
Te hogyan találod meg azokat, akiknek esetleg majd evés közben jön meg az étvágya? Milyen most a Baconsultben startupnak lenni?
Elsősorban mindig az embert és a csapatot nézem. Hogy jó irányba áll-e a fejük, megvan-e a kémia, van-e bennük tenni akarás és üzleti attitűd. Másrészt akarva-akaratlan olyan dolgokhoz szeretek nyúlni, ami forprofit vállalkozás, de nagy társadalmi hatást tartogat magában. Sok esetben ők még nem is sejtik kezdetben, hogy startupok (ugye, ha nincs babzsák, akkor eleinte még nehéz sejteni), de időközben, a közös munka során kialakul az, hogy hogyan lesz skálázható. A „Cápák között” során például becsúszott néhány olyan vállalkozás, ami meglepő lehet, hiszen eltér az alapvetően tech-fókuszú portfóliómtól. Velük azért izgalmas együtt dolgozni, mert kíváncsivá tesz, hogy a startup világból hozott módszerek, tanulságok és vállalkozásfejlesztési gyakorlat hogyan ültethető át mondjuk egy gasztrovállalkozásba. Vannak erre jó példák, remélem idővel beszélhetünk róluk majd startup definíció alatt.
Miért, szerinted mi a startup definíciója?
Apró Anna cápatársam megfogalmazása, hogy a startupok azok, akik más pénzéből vállalkoznak. Személyes gondolat, hogy ez alapján az MVP nálunk nem Minimum Valuable Product, hanem „Más Valaki Pénze”… Komolyra fordítva a szót, számomra a startup az, ami kis tőkeigényű, exponenciális növekedésre képes és jól skálázható, azaz tízszer, százszor annyi bevételhez nem tartozik tízszer, százszor akkora költség.
Büszke vagy a Baconsult portfóliójára? Milyen célokat tűztél magatok elé?
Igen, nagyon, hiszen szuper jól teljesítenek! Most azon dolgozom, hogy ebben a kialakult piaci helyzetben hogyan tudom én a portfóliómnak a legtöbb hozzáadott értéket adni. Az egész startuptémának a legnagyobb kérdése befektetőként, hogy hosszú idővonalon gondolkozva hogyan tudod ezt biztosítani. Ahol ekkora a forrásbőség, ott a hozzáadott tapasztalat és gyakorlati tudás azt remélem, felértékelődik. Azokat a pontokat keresem, amik ezáltal a következő szintre emelik a Baconsult-et.
Képek: Baconsult, Lékó Tamás
